2019-ben február 5-én este indul a Sanremói Dalfesztivál, hogy aztán egész héten a tévé elé ragassza az idősebbeket meg azokat, akiknél még nem okozott függőséget a Netflix, és nem áll távol tőlük az olasz trubadúrdalok dobhártya- és jóízléshasogató világa.
A Sanremói Dalfesztivál 1951-ben született, amikor is a világháborús depressziót követő időszakban az olaszok új kulturális identitást kerestek maguknak. A fesztiválon a mai napig csak olasz zeneszerzők olasz nyelven előadott olyan dalai szerepelnek, amiket korábban sehol nem hallhatott a közönség. A fesztivált 1971-ig a sanremoi kaszinóban rendezték meg, már csak azért is, mert az eredeti szervezők egyike maga a kaszinó igazgatója volt. A fesztivál csak utána költözködött át a ma már kultikusnak számító helyszínre, az Ariston Színházba. 1990-ben a sanremoi virágpiac kapta a lehetőséget, hogy díszletként szolgáljon az eseményhez.
A résztvevők két kategóriában versenyeznek: a már ismert előadók „Big” és a feltörekvő fiatalok „Giovani”. A fiatalok kategóriájában aratott győzelem indította be olyan sztárok karrierjét, mint Eros Ramazzotti, Laura Pausini vagy Andrea Bocelli. Győzteseket a zsűri és a közönség szavazatának összesítése alapján hirdetik ki.
A Sanremói Dalfesztivál az olasz celebek kedvenc helyszíne egy kis magamutogatásra: nem vagy igazi VIP, ha nem vonulsz fel az Ariston vörös szőnyegén. A színpadon a helyi sztárok mellett pedig olyan előadók is megfordultak már, mint a Queen, Cher vagy Robbie Williams. A fesztivál műsorvezetése is külön mese, a fő ceremóniamester rendszerint egy ismert olasz műsorvezető, akit csinos lányok támogatnak a feladatban. 2008-ban a műsorvezető Pippo Baudo segítője a magyar Osvárt Andrea volt. Ezen a videón Tiromancinót konferálja fel:
A Sanremói Dalfesztivál olyannyira úttörőnek számított valaha, hogy inspirációként szolgált az Eurovízió születéséhez. Emiatt én kérek elnézést Olaszország nevében. A fesztivál páneurópai megfelelője, amiből mára már gyakorlatilag csak egy giccs-és trashparádé maradt, egész pontosan öt évvel a Sanremoi Fesztivál első szezonja után indult. Azóta is hagyomány, hogy Olaszországot Sanremo győztese képviseli.
Sanremo lassan hetvenéves, és lehet, hogy régi dicsősége megkopott már, de még mindig megkerülhetetlen tényező az olasz kulturális életben, és ne feledjük, hogy olyan a fejünkből ki nem írtható nótákat köszönhetünk neki, mint a Volare vagy a Felicitá.
Ha egyslágeres olasz sztárocskákkal nosztalgiáznál, kattints hát ide!