Tudjuk, hogy Toszkánával mindent el lehet adni, és hogy a Napsütötte Toszkána óta meg aztán főleg itt készül magának romhalmazt venni minden elvált amerikai asszony, hogy aztán a szorgos meszelés közben belibbenjen az életébe egy dögös olasz amorózó. Ha a filmbéli feelinget keressük, akkor Lajáticóban és környékén egészen jó helyen kutakodunk. Arról nem beszélve, hogy amit ez az apró, gyakorlatilag 800 fős falu településmarketing szintjén elért, az előtt le a kalappal.
A piazza
De hogy is került Lajático a turisták térképére? Ez a cuki kisfalu Pisától nagyjából egy órára található, az Era folyó völgyében (Valdera), jellegzetes toszkán dombok között. Megérkezésünknek megadja az alaphangot a faluba vezető utat szegélyező ciprussor, ami egyébként reklámokból is visszaköszön. Hangulatos piazza, terméskőből épült többszázéves épületek, a bár előtt ücsörgó öregek: hamisítatlan Olaszország. Persze a legédesebb házacskák, a legpompásabb templomok sem lennének elegendőek az üdvösséghez: kell a szerencse. Lajáticónak megadatott, amikor ideszületett Andrea Bocelli, aki jelenleg a világ egyik legfontosabb tenorja. Ő álmodta meg Lajático legfontosabb attrakcióját, a Teatro del Silenziót (a Csend Színháza). A Teatro del Silenzio gyakorlatilag a környező dombok lankái által kialakított természetes amfiteátrum, ahol 2006-ban köszöntötték az első évadot. Évadról beszélni valójában azért túlzás, mivel az eredeti tervek szerint évente egy előadást rendeztek volna itt . Ma már több is van, de az igazi nagy durranás minden évben a koncert, ahol maga Bocelli énekel. Ekkor aztán megtelik nem csak a falu, hanem az egész környék is, hiszen 150 ezer ember érkezik ilyenkor ide, hogy teljesen felbolydítsa az életet, majd a koncert végezetével a csendet hagyja maga után.
Lajático teljesen érthető módon büszkélkedik legfontosabb szülöttével, lépten-nyomon az ő arca köszön vissza. A falusi parkban még egy szobrot is állítottak neki, ami nem más, mint Gina Lollobrigida keze munkája.
Mindenképpen menjünk fel Orciaticóba, ami közigazgatásilag Lajático része, és ha már képeslap, akkor ez az. Évszázados házak ablakán kikukkantó helyiek, az utca végén pedig kilátás a dombokra. Toszkána. Nem lehet mással körülírni. Mutatom is .
Orciatico (fotó:olaszmamma)
Egy lajáticói kiruccanásba könnyen beilleszthetünk egy látogatást valamelyik közeli olajpréshez, borászatba vagy sajtkészítőhöz (ezzel kapcsolatban a legegyszerűbb, ha a helyi magyar mindentudóhoz, Vikihez fordultok segítségért). A toszkán borokat senkinek sem kell bemutatni, és bár ez itt nem a Chianti vidéke, azért még a helyi borokat sem kell nagyon félteni, de vigyázat vörösből csak ujjnyit kóstoljunk a nyári forróságban, mert azonnal fejreállunk tőle. A borászatok szuper tulajdonséga egyébként is, hogy általában pazar a fekvésük, ki ne szeretne toszkán szőlőlugasokkal a háttérben fotózkodni?
Terricciola szőlői
Biztos vagyok benne, hogy sokan készültök Toszkánába. Ha stresszes volt az év, a tüdőtök tele a városi szmoggal, ha nem bírjátok már a tömeget a metrón, itt egy perc alatt fogtok minderről megfeledkezni.