Hétfő augusztus 15., ami Olaszországban Ferragosto napja és ez számomra a legkedvesebb olasz ünnep. Gyökerei Augustus császár korára nyúlnak vissza. Ő vezette be, és akkor még feriae Augusti (Augustus pihenője) volt a neve, és a betakarítási munkák első időszakának végét jelentette. Ez politikai kampánylépésnek sem volt utolsó, hiszen a nép nyilván boldogan fogadta, hogy miután kiverejtékezte magát a földeken, megpihenhetett, és a”kenyeret és cirkuszt” jegyében lóversenyeken és egyéb ünnepségeken vezethette le a feszültséget.
A VII. századtól a katolikus egyház is rátette a kezét augusztus 15-re, ekkor ünneplik Mária mennybemenetelét, más néven Nagyboldogasszony napját, úgyhogy Olaszországban Ferragostokor kellemesen keveredik egymással a profán és a vallási, mindenféle világi bulik és grillezések előtt elmehetünk misére, utána meg rácsodálkozhatunk egy körmenetre akár.
Az a hagyomány, hogy Ferragostókor az olasz kimozdul, és ezen a héten megy nyaralni, az a fasizmus idején szilárdult meg, amikoris a rezsim olcsó kirándulasokat, kedvezményes vonatokat (i treni di ferragosto – a ferragostói vonat) szervezett, hogy a nép egyszerű gyermekei is eljuthassanak a városokba/tengerpartra/hegyekbe.
Manapság a ferragostói hét az, amikor leáll Olaszország, és tombol a hedonizmus. A keményen dolgozó kisemberek szabadságra mennek, már az azt megelőző pénteken bedugulnak az autópályák, mindenki a tengerpart vagy a hegyek felé veszi az irányt, és ha a csillagok katasztrofális együttállásából fakadóan elintéznivalónk akadna ezen a héten, akkor készíthetjük az éjjeliszekrényre a nyugtatót, mert senki nem elérhető, és semmilyen hivatal nem dolgozik (vagy ha igen, az nagyon jelképes). Akik valamilyen csoda folytán mégsem vízparton égetik magukat, és a vakáción már túl vannak, vagy még nem indultak el, azok minimum egy nagy családi dzsemborit tartanak kötelező grillezéssel vagy piknikkel. A városok kiürülnek, legalábbis a városlakók távoznak, maradnak a turisták, és még a legapróbb faluban is van valami kirakodóvásár/táncos mulatság/vurstli.
Hol van már az a megboldogult diktatúra, amikor olcsón lehetett kirándulni augusztus közepén? Az árak a csillagokban, szállást találni az utolsó pillanatban csak a gatyánk beáldozásával lehet, hiszen bár már nem az agrárium a fő gazdasági ágazat, és jóval többen izzadnak futószalag mellett, mint kombájnok fedélzetén, azért a legtöbb cég ezen a héten tart kötelező zárást, és ezért az olaszok nagy többsége ilyenkor veszi a vízpart felé az irányt. Ha GPS-ünk X órában állapítja meg utunk hosszát, nyugodtan adjunk hozzá még egy párat, nem leszünk magányosak az utakon, lesz alkalmunk ismerkedni a forgalom többi résztvevőjével. Tavaly óta ráadásul végre ismét növekedést mutat a tengerpartra utazó olaszok száma, régiónként eltérően, de 5-30%-al többen utaznak, mint az előző években, a legnagyobb növekedés Campania és Szicília strandjain tapasztalható. Ezen a héten mennek nyaralni az olaszok, ekkor legdrágábbak a szállodák, a vonatok, a repülők, minden zsúfolásig teli. Nem ebben az idősuakban kell nyugis tengerparti relaxra számítani.
Akármerre is járunk Olaszországban, bizonyosan találunk magunknak valami pompás kis programot: országszerte több múzeum is rendkívüli nyitvartással kedveskedik (erről részletes információt itt találtok), J A sor végtelen, és tényleg amerre csak járunk valami buliba akadunk, de ha nem tervezzük túl, az sem gond, egy tengerparti éjszakai piknik is maradandó élmény lehet, ha közben a fejünk felett durrogtatják a tüzijátékot, úgyhogy ferragostóra fel!
Akit nem a tengerparti tespedés közepette ér augusztus 15. , az jobban teszi, ha jó előre leadja a rendelést a hentesnél, megveszi a brikettet, behűti a szeszt. A lányok végre hátradőlnek, a fiúk pedig gyakori poháremelgetés mellett forgathatják a húsokat a grillen, és veszhetnek össze halálosan azon, hogy ha füstöl, akkor vajon tisztességesen átsült-e már, vagy redukálják-e faszénné végleg az oldalast. Szóval hol is van a spritzem?
Buon Ferragosto!
