Velence megmentésére évtizedeken át terveztek, építettek, vitatkoztak, és persze elköltöttek egy kisebb vagyont. Aztán végre elkészült a MOSE, a várost az árvizektől védő gigantikus gátrendszer, amely teszi a dolgát: amikor kell, megállítja az Adria vizét, és megakadályozza, hogy a velenceiek ismét gumicsizmában induljanak bevásárolni.
Csakhogy most úgy tűnik, a sikernek van egy meglehetősen kellemetlen mellékhatása.
Velencében ugyanis egyre több a patkány, amiben a szakemberek szerint az árvízvédelmi rendszernek is szerepe lehet.
Amikor az árvíz még a patkányokat is kordában tartotta
Velence életének évszázadokon át természetes velejárója volt az acqua alta, vagyis a magas vízállás, amikor a tenger vize elöntötte a város alacsonyabban fekvő részeit. Ilyenkor víz alá kerülhettek a terek, az utcák, a pincék, a csatornák és az épületek föld alatti zugai.
Ami a velenceieknek kész rémálom volt, az a patkányok számára sem jelentett éppen ideális lakókörnyezetet.
A víz elárasztotta a fészkeiket, elpusztíthatta a kölykeiket, a kifejlett állatokat pedig menekülésre kényszerítette. A rendszeresen visszatérő magas vízállás így természetes módon fékezhette a patkánypopuláció növekedését.
Aztán jött a MOSE.
A gátrendszer, amely megmenti Velencét
A MOSE neve a Modulo Sperimentale Elettromeccanico rövidítése, és egy egészen elképesztő mérnöki megoldást takar.
A Velencei-lagúnát három átjáró köti össze az Adriai-tengerrel: Lido, Malamocco és Chioggia. Ezeken a pontokon összesen 78 hatalmas, mozgatható acélkaput helyeztek el a tengerfenéken.
Normális körülmények között a kapuk a víz alatt fekszenek, és nem akadályozzák a hajóforgalmat. Amikor azonban veszélyesen magas vízállást jeleznek előre, a kapukat felemelik, és ideiglenesen elválasztják a lagúnát a tengertől.
A rendszer akár háromméteres tengeri vízszintemelkedés ellen is védelmet nyújthat.
2026 elején például január 28. és február 20. között harmincszor kellett működésbe hozni, olyan rendkívüli volt a magas vízállások gyakorisága.
A turisták száraz cipőben sétálhatnak a Szent Márk téren, a boltosoknak nem kell folyamatosan az üzleteiket menteniük, a velenceiek pedig valamivel nyugodtabban figyelhetik az időjárás-előrejelzést.
A patkányoknak viszont mindez akár valóságos ingatlanpiaci fellendülést is jelenthet.
A velencei patkányoknak bejött a száraz láb
A La Nuova Venezia helyi napilapnak nyilatkozó Filippo Roncali, a Veneziana Disinfestazione kártevőirtó vállalat műszaki vezetője szerint a városban érzékelhetően megnőtt a rágcsálók száma.
A magyarázat egyszerű: a korábban rendszeresen elöntött búvóhelyek ma sokkal gyakrabban maradnak szárazon. A patkányok zavartalanabbul fészkelhetnek és szaporodhatnak.
Velencében két ismert fajjal is találkozhatunk. Az egyik a vándorpatkány (Rattus norvegicus), amelyet az olaszok pantegana néven is emlegetnek. Ez az a testes, föld alatti járatokat, csatornákat és vízparti zugokat kedvelő jószág, amellyel senki sem szeretne összefutni egy romantikus esti séta közben.
A másik a házi patkány (Rattus rattus), amely kiválóan mászik, és a magasabban fekvő, szárazabb búvóhelyeket részesíti előnyben.
A patkányok ráadásul elképesztően szaporák is. Kedvező körülmények között egy nőstény évente több almot is világra hozhat, alkalmanként akár tucatnyi kölyökkel.
Ha mindehhez hozzávesszük azt a rengeteg ételmaradékot és hulladékot, amelyet a városba érkező turisták milliói hagynak maguk után, akkor máris érthető, miért érzik olyan jól magukat.
Persze fontos hozzátenni, hogy egyelőre nem áll rendelkezésre olyan átfogó patkányszámlálási adat, amely pontosan megmutatná, mennyivel nőtt az állomány, és ebből mennyi írható közvetlenül a MOSE számlájára. Az összefüggés logikus, és a helyi szakemberek tapasztalatai is erre utalnak, de nem kizárólag a gátrendszer lehet a felelős.
Ez még nem minden
A MOSE működésének van egy másik, hosszabb távon talán még komolyabb következménye is.
A Velencei-lagúna ökoszisztémája ugyanis a tengerrel folytatott folyamatos vízcserére épül. Az árapály mozgása nemcsak a vízszintet változtatja, hanem segíti a víz megújulását, az oxigénellátást és a szennyező anyagok elszállítását is.
Egy 2026 októberében, a Scientific Reports tudományos folyóiratban megjelent kutatás szerint a tengerszint emelkedésével egyre gyakrabban kell majd lezárni a MOSE kapuit, ami lassíthatja a lagúna vízcseréjét.
Ez pedig hosszú távon kedvezőtlenül befolyásolhatja az egész ökoszisztémát: fokozódhat a víz felmelegedése, gyakoribbá válhatnak a kedvezőtlen oxigénviszonyok, és nehezebben távozhatnak a szennyező anyagok.
Vagyis miközben a MOSE megvédi Velencét a tengertől, arra is figyelni kell, hogy ne változtassa meg túlságosan azt a különleges vízi környezetet, amelynek a város a létét köszönheti.
Mert Velencében, úgy látszik, még egy árvízvédelmi sikernek is lehet egészen váratlan következménye.
A velenceiek végre megszabadulhatnak a rendszeres elöntésektől, a patkányok pedig, úgy tűnik, különösen elégedettek az új helyzettel.
Az ember azt hinné, hogy Velencében az acqua alta a legnagyobb probléma. Erre kiderül, hogy a hiánya is okozhat fejtörést.
Hát nem csodálatosan bonyolult város ez