Az 1980. augusztus 2-án a bolognai állomáson történt merénylet a második világháborút követő legsúlyosabb terrortámadás Olaszországban, melynek következtében 85 ember veszette életét, és kétszázan sérültek meg.
1980. augusztus 2. 10 óra 25 perc, bolognai vasútállomás.
Bologna Olaszország egyik legfontosabb vasúti csomópontja, itt futnak össze az Északról, Délről, Keletről, Nyugatról induló vonalak. A dátum sem véletlen. Az első szomati nap ez abban az évben augusztusban. Olaszok százezrei, ha nem milliói utaznak augusztus elején, hogy végre megkezdjék a nyaralást, hogy végre újra találkozhassanak az év közben nem látott szeretteikkel.
A pályaudvar másodosztályú váróterme tele van az indulásra váró vagy éppen megérkezett utazókkal. De nem csak izgatott utasok és rokonaikat, barátaikat váró emberek vannak a teremben, hanem egy magányos csomag is, benne egy 23 kg-os bomba, amely felrobban, és amitől összeomlik az állomás teljes nyugati szárnya. A robbantás érintette az első vágányon várakozó Ancona és Chiasso között közlekedő vonatot, az Ancona-Basel expresszt, az éttermet, valamint a pályaudvar előtti taxiállomást. Mindenhol sírás, ordítás, fojtogató por. A legfiatalabb áldozat alig három éves, a legidősebb nyolcvanhat.
Nincs még internet, nincs mobiltelefon, a telefonvonalak nem működnek, teljes a káosz, folyamatosan érkeznek a tűzoltók, a mentők, a hadsereg emberei. A 37-es helyi buszjáratnak fehér lepedőkkel takarják el az ablakait, és halottaskocsi lesz, ami folyamatosan szállítja el az áldozatokat a helyszínről, mert a mentőautókra az élőknek van szüksége. Orvosok és ápolók térnek vissza nyári szabadságukról, hogy segítsenek a kórházakban. A civil lakosság is segít kimenteni a sebesülteket a törmelékek alól.
a 37-es busz
A teljes fejetlenségben a legelső gondolat az volt, hogy egy kazán robbanhatott fel, de ezt gyorsan megcáfolták a tragédia körülményei. Már a kezdetektől a szélsőjobboldali szervezetek embereit gyanúsítják, nem lenne meglepő tőlük egy Bolognára, a híresen baloldali városra mért csapás. A vizsgálatok folyamatos félrevezetése miatt- hol a Camorrát, hol a szabadkőműveseket, hol a titkosszolgálatot keverik az ügybe- tíz év kell hozzá, mire 1995-ben elítélik az egyik ultrajobbos szervezet tagjait, Valerio Fioravantit és Francesca Mambrot, majd még tizenkét év elteltével az események idején kiskorú Luigi Ciavardinit. Fioravanti és Mambro folyamatosan tagadták a bűnösségüket, holott semmi vesztenivalójuk nem volt, mert már tucatnyi egyéb bűncselekményért, köztük emberölésért és emberrablásért elítélték őket (ezekkel kapcsolatban elismerő vallomást is tettek), és már eleve életük végéig rács mögött volt a helyük.
Hogy ki volt a megbízó? Ez a bolognai merénylet fekete lyuka. Bár jogi értelemben megvannak az elkövetők, született ítélet, azonban a mai napig nem tudni, hogy kinek a megbízására történt a merénylet.
10:25 : ekkor állt meg az idő a bolognai vasútállomáson. Ha arra jártok, nézzetek rá az órára, aminek mutatói a mai napig a robbanás időpontját mutatják, hogy soha ne merüljön feledésbe a bolognai merénylet.
