Európa legpatinásabb veteránautó-versenyét kísérte végig az Alapjárat internetes portál csapata az 1927-óta futó, embert próbáló 1000 mérföldes megmérettetésen.
Az Alapjárat négyfős stábja kapva kapott a lehetőségen, és a HK Engineering szervízcsapatával végigkísérte a 2018. május 16-19. között megrendezésre kerülő veteránautó-versenyt, melyet szimplán ezer mérföldnek, azaz Mille Migliának hívnak.
Az egész 1927-ben kezdődött, mikoris az olaszokat hajtotta a vágy, hogy valami Le Mans-hoz hasonló, embert és gépet próbáló megmérettetést szervezzenek. Az 1600 kilométeres, azaz 1000 mérföldes Brescia-Róma-Brescia útvonalra esett a választásuk. Hivatalosan 1957-ig működött a futam, sajnálatos módon abban az évben tizenegy ember vesztette életét, így aztán szünet következett, majd jelentős módosításokkal 1977-ben indult csak újra a verseny.
Ekkor már nem a gyorsaság számított, és kizárólag 1957 előtt gyártott autókkal lehetett indulni. Manapság leginkább tehetős veteránautó-tulajdonosok állnak rajthoz, sokan már az elején megbuknak, hiszen a járgányoknak komoly vizsgálatokon kell átmenniük a verseny előtt, és a 7500 eurós nevezési díj sem csekély összeg, de ennek ellenére óriási túljelentkezéssel lehet számolni évről-évre.
Bresciában, a versenyt megelőző napokban minden az autókról szólt, melyeknek ellenőrzése napokkal a rajt előtt megkezdődött. Néhány veteránon az “1000 miller“ felirat díszelgett, jelezve, hogy ezek már a korabeli, tehát az 1957. előtti versenyeken is részt vettek. Alapvetően az olasz autók voltak többségben, nem véletlen, hogy a klasszikus időszakban többnyire Alfa Romeók vitték a prímet. Idén 727 autó regisztrált, de csupán 450 jármű felelt meg az előírásoknak, ezen belül 99 olyan autó volt, amin az „1000 miller” matrica is rajta volt.
A rajt közeledtével egyre feszültebb volt a hangulat a hatalmas hangárban, a szerelők kapkodva igyekezték orvosolni az utolsó pillanatban felbukkanó hibákat. Az Alapjárat által követett szerelőcsapat egy Mercedes 300 SL Gullwinget kísért, ezt már a versenyt megelőző hónapokban tesztelték, üzembiztosra pofozták. De azért a srácoknak így is volt dolguk, hiszen ilyenkor a szerelők szívesen segítenek be egymásnak a szorult órákban.
A Mille Miglia rajtjánál ahogy illik, vörös szőnyegen vonultak fel a patinás járművek, tömött lelátók és megannyi fotós fogadta őket, mintha egy olasz nemzeti ünnepre csöppentek volna a látogatók. Csak városon belül ment lezárt szakaszokon a mezőny, városon kívül őrült száguldásba csapott át a menet, de a helyi lakosokat nem zavarta a morajlás, az út szélén ücsörögve, kíváncsian figyelték az előttük elhaladó csodákat, ráadásul ilyenkor a rendőrök is elnézőbbek.
A második nap hajnali óráiban csak a szerelők dolgoztak, a kötelező ellenőrzések mellett akadtak problémásabb darabok is. 500 kilométer várt a konvojra a toszkán dombok között, szűkös szerpentineket szeltek át az autók, hogy végül a Vatikántól pár száz méterre megpihenjenek. A harmadik nap a szerény fogadtatású Siena következett, az 560 kilométeres táv után Parmában pihentek meg. Ám a szerelők megint csak ekkor éltek igazán, közel 50 autó bütykölése folyt, a harmadik nap végéig 20 autó esett ki a mezőnyből.
Éjszakai bütykölés
Az utolsó napon 350 kilométer várt a sofőrökre, azt már lehetett sejteni, hogy aki idáig elért az nagy eséllyel visszajut Bresciába. A legendás monzai versenypálya bejárása után a célegyenesben kirajzolódott, kié lesz a trófea: az argentin Juan Tonconogy és Barbara Raffini lett a 2018-as Mille Miglia nyertese, mégpedig egy 1833-as Alfa Romeo 6C 1500 GS-ben, a második helyet Giovanni Moceri és Daniele Bonetti szerezte meg egy 1928-as Alfa Romeo 65 1500 SS-ben ülve, míg a harmadik a bresciai Andrea Vesco és Andrea Guerini lett egy 1929-es Alfa Romeo 6C 1750 Zagato fedélzetén.
Csak elismeréssel tudok szólni a versenyzőkről, szervezőkről és a szerelőkről egyaránt. Remek múltidéző túrát sikerült összehozniuk, aki rajong a veterán autókért és megteheti, az jövőre látogasson el Európa legpatinásabb múltidéző versenyére!
Forrás: https://www.alapjarat.hu
Szerző: Erős Márk
