1963. október 9. este 22:39, 270 millió köbméter sziklás földtömeg indul el a Toc hegy északi oldalán 1800 méter magasságból. Veneto régióban járunk, Belluno városának közelében, egy egyébként festői, hegyvidéki tájon, ahol az emberi felelőtlenség és mulasztás az olasz történelem egyik legnagyobb tömegkatasztrófáját okozta. Óriási robbanás döreje dermeszti meg hegy alatti völgyet. A hegycsuszamlás pillanatok alatt a Vajont duzzasztója által kialakított mesterséges tóba érkezik, amelyből kb. negyvenmillió köbméter, száz méter magasra felcsapó vizet szorít ki. A földcsuszamlás ereje 172 millió Kwh. A víztömeg kétszer olyan erős levegőrezgést pordukál, mint a Hiroshimára ledobott atombomba.
A duzzasztó
A víztömeg két részre oszlik, az egyik a magasabban fekvő településrészeket árasztja el, a másik a 265 méter magas duzzasztóba csapódik, ami ellenáll, így a víz elképzelhetetlen erővel emelkedik át rajta és ömleszti el a Piave alatta fekvő völgyét. A bibliai özönvízhez hasonlított 70 méter magas ár maga alá temeti Longarone városkáját. A lakosok érzékelik ugyan a halálos veszélyt, de esélyük sincs elmenekülni.
A halálos áldozatok száma 1917. Sebesültek alig akadnak.
Számos tanulmány és bírósági ítélet állapította meg, hogy a tragédia elkerülhető lett volna, de a valós veszély alulbecsülése, a haszonelvűség, a duzzasztón dolgozó mérnökök és a projekt vezetőinek hiúsága egy falu teljes megsemmisülését okozta.
Hogy hogy s történt mindez? Olaszország nem rendelkezett második világháborút követő ipari fellendüléshez szükséges elegendő energiahordozóval, fogyóban volt a szén, és nem is bővelkedtek benne, próbáltak hát mai kifejezéssel élve, a megújuló energiához fordulni. Víz van, hegyek akadnak bőven, logikus volt hát duzzasztókat építeni, és Észak-Olaszország iparilag fejlett területeit ennek segítségével ellátni villamos energiával. Ennek a tendenciának megfelelően tervezték és építették a duzzasztót a Vajont folyó völgyében is, az egyébként nem túl nyugis, évszázadok óta földcsuszamlásokkal számoló Toc-hegy oldalában. A duzzasztó több kisebb folyó és tó vizét gyűjtötte össze,és 679 méter magasan lehetett megtelíteni. A duzzasztó két év alatt épült fel, a munkálatok 1959-ben fejeződtek be. A helyiek körében nagy volt az aggodalom, a hegyi ember ismeri a természetet, a földek folyamatos mozgása, a sziklák repedése, pattogása egyértelmű jelei voltak a közeledő tragédiának.
Már az építkezés ideje alatt születtek kockázatelemzések, amelyek a munkák felfüggesztését javasolták, sőt történtek kisebb, károkat nemigen okozó földcsuszamlások is, amelyeket mind az SADE (a megbízó villamosművek), mind a kivitelezők igyekeztek elbagatellizálni. A szakértők azonban nem nyugodtak, a hegymozgásokat, az időnként robbanásszerűen leváló sziklákat, az általuk okozott általános aggodalmat nem lehetett szőnyeg alá söpörni. 1963. október 8-án a Longarone melletti Erto önkormányzata elrendelte a lakott területek kiürítését. Erre azonban már nem került sor, másnap este lecsapott a víz.
Longarone az ár előtt és után
A Bellunóból induló tűzoltók nem tudták megközelíteni a katasztrófa helyszínét, mert az özönvíz az utakat is megsemmisítette. A tűzoltók végül másik irányból, Pieve di Cadore felől érkeztek , és ők voltak az elsők, akik felfogták, hogy milyen súlyos is a helyzet valójában. 1963. október 10-én hajnali 5:30-kor érkeztek az olasz hadsereg emberei, hogy segítsenek, de ez akkor leginkább csak a holttestek elszállítását jelentette. 850 ember dolgozott a mentésnél. A kb. 2000 halottból 1500-at sikerült megtalálni, és ezeknek is csak a fele volt azonosítható állapotban.
A kevés túlélő, vagy azok, akik a tragédia idején nem tartózkodtak a környéken majdnem tíz évig maradtak saját otthon nélkül, majd 1971-ben engedélyezték a hatóságok, hogy viszaköltözzenek. Ekkor alapították a Vajont nevű kerületet Maniago városában.
A katasztrófa emléke
A helyi gazdaság újraindításának megsegítésére az olasz parlament elfogadott egy törvényt, amely a katasztrófa által sújtott területek azon lakóinak, akik a tragédia idején kereskedelmi ipari vagy kézműves engedéllyel rendelkeztek , egy meghatározott rendszeres havi jövedelmet fizetett 15 évig, valamint adómentességet kaptak. a cél az volt, hogy ennek segítségével újraindítsák avállalkozásokat. Ha ez nem történt volna meg, az üzletet másnak átadhatta. Aztán olaszosan ennek az lett a vége, hogy a kedvezmény területi hatályát kiterjeszették Trentino és Friuli-Venezia Giulia régiókra is, és egy rakás olyan vállakozó és részesült a támogatásból, aki a Vajont tragédiájában semmit nem vesztett,
A katasztrófa 1917 áldozatot, köztük 487 gyerek életét követelte. A legfiatalabb halott egy 21 napos kisbaba, a legidősebb 93 éves volt.
https://www.youtube.com/watch?v=imVSM47sZ88