Az augusztus 24-i rengést egy sor kisebb erősségű utórengés követte, ami valóban nem könnyítette meg a helyreállításon dolgozók munkáját, és a túlélő lakosságot sem ösztönözte az ittmaradásra. Ezrek vándoroltak el vagy élnek a mai napig átmeneti szálláson. A polgármester a katasztrófa után ki is jelentette, hogy „Amatrice nem létezik többé”.
Egyelóre sajnos nem tévedett tólságosan nagyot. Ma a régi Amatrice felismerhetetlen: az utcák üresek még mindig tele vannak törmelékkel, a műemlékek közül csak a Sant’Emidio templom harangtornya maradt fenn, amelyet a remény szimbólumaként is emlegetnek.
Hét évvel az amatricei tragédia előtt, L’Aquila városát pusztította el egy földrengés, ahol az olaszok szintén nem voltak a rekonstrukció élenjárói, ott szintén figyelőlistára került a város, és többmillió eurót kaptak a nemzetközi szervezettől a felújításokra. A szervezet a munkálatok lassú tempóját tartja kölönösen aggasztónak.
Amatrice a földrengések előtt