Január 6-a környékén az egész az egész olasz világ a Befanával foglalatoskodik, én viszont nem hagyhatom, hogy a cukorkákkal vagy rosszabb esetben széndarabbal kedveskedő vénasszony elhomályosítson egy másik igen fontos évfordulót.
Forza Azzurri! Hajrá Kékek! – Ismerősen cseng? Ez üvölt minden olasz torokból ha a válogatott játszik, vagy ha az olimpia alkalmával szurkol a nemzet sportelitkénel.
Az olasz élsportolókat az egész világon csak „Azzurri”, azaz „Kékek” néven emlegetik.
Természetesen, mint Olaszországban mindennek, a mez színánek is kijár egy csak neki szentelt ünnepnap. Az olasz válogatott sportolók kék meze pedig január 6-án ünnepli a születésnapját. Azt vajon tudjátok-e, hogy milyen alkalommal viselték először ezt a színt?
Na puff, már megint nem maradhatnak ki a honfitársaim: 1911. január 6-án, Milánóban egy olasz-magyar focimeccsen húzták magukra először a jellegzetes kék mezt. Előtte fehérben játszottak az olaszok, de mivel a magyar válogatott is fehér színű volt a mezben vonult fel akkoriban, ezért az olaszok változtattak, így lett az uralkodó királyi ház színe, a Savoya-kék az olasz nemzeti szín, amiről aztán soha többet nem is mondtak le.
Aonz a bizonyos olasz-magyar meccsen
Voltak ugyan alkalmak, amikor, az olasz válogatott a kéktől eltérő színű mezt viselt, de ezek száma elenyésző: 1938-ban feketét Franciaországban, 1954-ben zöldet egy Argentína elleni barátságos mérkőzésen, majd ugyanezt a színt használták újra 2019. október 12-én egy görög válogatott elleni összecsapáson.
Még akkor is, ha a másodlagos, fehér mezt használják a taljánok, egy kis kék bizonyosan van benne, vagy egy csík, vagy a sportszár, de nem maradhat el.
Az olaszok voltak egyébként az utolsók, akik a válogatott mezére szponzorlogót nyomtattak, mégpedig 1998-ban Franciaországban, és ez szinte országos felháborodást keltett. Az olasz nemzeti kék majdnem olyan, mint a trikolór, nem szabad megszentségteleníteni puszta prózai reklámcélokból.
Forza Azzurri!