Az olasz helyzetet nem nagyon kell ecsetelgetnem, hiszen az egész világon mi vagyunk a címlapon, csúcsot döntöttünk a halottak számában (ezt valaki magyarázza meg, hogy ezt hogy értük el feleannyi idő alatt, mint Kína), és a koronavírus fertőzötteinek száma is emelkedik. A hét első felében némi csökkenő tendencia és stagnálás után tegnap megint kaptunk egy gyomrost 4400 közeli új esettel.
Hogy hogy telik nap? Isteni szerencse, hogy dolgozom, ezzel nyolc órát máris kipipáltam. A gyerek egyre jobban unja a banánt, előző életében reggel fél nyolc és este fél hét között iskolában és napközben volt, utána meg hetente négyszer edzésen. Gondolhatjátok, hogy milyen szinten kattan be. Azt már egy ideje nem tudja, hogy milyen nap van (néha kezdek én is összezavarodni). Közben azért szerencsére az interneten folyamatosan jön a lecke , mert az ugye teljesen hiábavaló remény, hogy az iskolák ebben a tanévben még kinyitnak. Szóval azért neki is akad tennivaló. Hőbörög is, mert kezd elszokni a terheléstől.
Továbbra is kiváló a menü, magunk gyártjuk a tésztát és mindenféle bonyolult és hosszadalmas elkészítési módokat preferálunk, hogy jobban teljen az idő. Tornázunk a nappaliban, mert a mozgás hiánya rettenetes. Sétálni elméletileg csak a legszükségesebb esetekben szabad, tehát boltba, patikába, de egyelőre jogilag nem egyértelmű a tilalom, ezért hirtelen megsokszorozódott az amatőr futók száma, és akik eddig csak a sarokra vitték pisilni a kutyájukat, most sokkal messzebbre merészkednek (a kutya levitele ugyanis még jogszerű magatartás, bár a szomszéd faluban már csak a lakástól maximum 300 méterre lehet eltávolodni). Engem is magammal ragad az indulat, amikor az erkélyünkről békésen kóricáló vagy kocogó polgártársakat látok,miközben Bergamóban teherautókkal viszi hamvasztani a tetemeket a hadsereg más városokba, mert a helyi krematóriumnak már nincs kapacitása. Ilyenkor szívesen vennék a kezembe egy csúzlit, de komolyan. Hála égnek minden jel arra utal, hogy a kormány pontot fog tenni ennek az eszetlen, teljesen oda nem való sportszenvedélynek.
A kisvárosi Facebook-csoportban pedig virtuálisan a torkának ugrottam tegnap egy asszonynak, aki azon nyavalygott, hogy a boltban nem volt a vásárlóknak szájmaszkjuk (hetek óta nem is lehet kapni), pedog ő két szupermarketben is volt, mert friss bazsalikomot keresett. Friss bazsalikom is the new alapvető szükséglet. Nálam is elgurul néha a gyógyszer, na. Hihetetlenül irritáló, hogy míg te maximum a balkonon élvezed a tavaszi nap sugarait, és a családból csak egy valaki megy el hetente egyszer a boltba, addig mások ebbe simán beleszarnak és keringenek, mintha kötelező lenne.
Fix programunk este hatkor megnézni a Katasztrófavédelem tájékoztatóját az utolsó 24 óra adataival, ami után mostanában legalább egy felest le kell gurítani, hogy kijózanodjunk.
Szóval fogy a türelem, vastagodik a derék, durvul az egymásramutogatás. És hol van még a vége? Maradjatok otthon!