Sümegh Réka nemrégiben az olasz tészta manufaktúrák világába kalauzolt el, most pedig igazi bennfenntesként Bologna kevésbé kitaposott ösvényein kalauzolja az úti könyvek tippjein túl a profi utazókat.
Bologna a tudós (“dotta”), Bologna a zsíros (“grassa”), Bologna a “vörös” (“rossa”). Gyakran illetik ezekkel a jelzőkkel Olaszország egyik legizgalmasabb városát. “Tudós” mert Európa első egyetemének otthonaként majd’ ezer éve híresen nyitott és haladó gondolkodású diákváros, szellemi és kreatív központ. “Zsíros”, mert évszázadok óta páratlan gasztronómiai kultúrával és vendéglátó szcénával büszkélkedhet. “Vörös”, ugyanis a középkor óta a téglák, illetve a piros különböző árnyalataiban pompázó házfalai védjegyévé váltak. A már az etruszkok által is lakott település a római időktől kezdve fontos kereskedelmi centrum – a “vörös” a Ducati és Ferrari gyárakat is jelöli, amelyek a Lamborghini és Maserati cégekkel együtt Bolognát és a régiót a “motorok földjévé” teszik (la “terra dei motori”).
Híres tornyai mellett csodaszép templomai, palotái, múzeumai és persze a tömérdek jobbnál jobb trattoriája miatt látogat ide a legtöbb turista. Ha Bolognához további három tulajdonságot kapcsolhatnék, az a szellemesség, extravagancia és titokzatosság lenne. Ez utóbbihoz íme, egy kis ízelítő a város legendás pontjaiból:
-
Ablak a “Kis Velencére”
A Via Piella-n található egy kis ablak, amely Bologna rejtett csatornáinak egy szeletére nyújt rálátást. A vízi utak egykor fontos szerepet töltöttek be a város életében: azontúl, hogy a több száz helyi vízimalmot ellátták energiával, kereskedelmi útvonalként funkcionáltak és az Appenninekből érkező erek, patakok vizét vezették el. A 19. századtól kezdve java részüket felszámolták és átadták helyüket a gyalogosforgalomnak.
-
A “cannabis védelem”
A város egyik ütőere, a Via dell’Indipendenza és a Via Rizzoli találkozásánál kivételesen érdemes egy pillanatra a lábunk elé nézni. A járókelők három, a mozaikokba rejtett feliraton gyalogolnak át nap mint nap. Ezek a következők: “panis vita”, “vinum laetitia” és “canabis protection”, vagyis “a kenyér élet”, “a bor öröm”, “a kannabisz védelem”. Ez utóbbi felirat Bologna múltjára utal, ugyanis a főként textíliákhoz és kötelek készítéséhez használt kender évszázadokon keresztül a város egyik legfontosabb bevételét jelentette.
A Piazza Maggiore-n található Palazzo del Podestá árkádjai alatt furcsa jelenetek szemtanúja lehet az egyszeri turista. Ijedtségre semmi ok, a boltívek alatt a négy sarokban a fal felé forduló személyek nem közterületen végzik dolgukat, büntetésben sincsenek, de még csak bújócskát sem játszanak. Ők a város első drót nélküli telefonját tesztelik: ha megkérünk valakit, hogy a velünk átellenben lévő sarokban a falhoz fordulva suttogjon valamit, tökéletesen érteni fogjuk a szavait.
-
Neptun-szobor
A Piazza Maggiore tőszomszédságában álló szökőkút és szobor Bologna legismertebbje. Ahogy Szerb Antal fogalmazott, az istenség “Olaszország legirígylésreméltóbb embere a szememben, mert állandóan hideg víz ömlik rá négyfelől.” A szobor arról vált híressé, hogy megrendelője arra utasította az alkotót, Giambologna-t, hogy a tervezettnél jóval kisebbre faragja Neptun férfiasságát. A művész azonban élelmes megoldással állt elő: ha a szobrot bizonyos szögből nézzük, Neptun kinyújtott mutatóujja azt a hatást kelti, hogy „hősünk” (a bolognaiak így becézik) bizony komoly mérettel büszkélkedhet.
-
A három nyíl
A két toronyhoz közeli utcában, a Strada Maggiore-n található Casa Isolane egyik része egy impozáns középkori faárkád. Híressé mégis a három, tetőbe fúródott nyíl tette, amelyek közül én egyelőre csak egyet fedeztem fel és azt is nagy nehézségek árán tudtam csak lefotózni, olyan könnyen beleolvad környezetébe. A legenda szerint három jobbágy egy helyi kereskedőt akart megölni, amikor megpillantottak a szomszéd ablakban egy csodaszép, meztelen nőt, így elvétették az irányt.
-
666 boltív
Bologna 35 km hosszú, szemet gyönyörködtető árkádrendszere egyedülálló. Ahogy (a világviszonylatban is) leghosszabb, 3,8 km-es, a San Luca bazilikához vezető árkádja is, hiszen éppen 666, számozott boltív sorakozik egymás mellett. Emlékezetes végiggyalogolni rajta, egyrészt mert elég sokat kell hegymenetben felfelé haladni, másrészt a páratlan kilátás miatt (egyik oldalon a bolognai dombok, a másikon a város panorámája). A San Luca olyan a bolognaiaknak mint a sarki csillag a tengerészeknek: bárhonnan is közelítik meg, a fényeit látva hazatalálnak.
-
A bort ontó szobor
Az egykori gettó egyetlen, mai napig megmaradt bejárata az a boltív, amely a San Donato templomot köti össze a Manzoli-Malvasia palotával. Úgy tartják, hogy a maszk a boltíven arra szolgált, hogy amikor a palota gazdag tulajdonosainak valamely tagját zászlóvivővé neveztek ki, a nagy ünneplés során a szobor száján keresztül folyathassák a bort az ünneplő tömegnek.
7+1 “Panum resis”
Az utolsó tétel talán a legkevésbé érdekfeszítő, ám annál rejtélyesebb. Állítólag a Bolognai Egyetem Via Zamboni-n található egyik előadótermének padjára azt a feliratot vésték, hogy “Panum resis”, amely kifejezés arra utal, hogy „a tudás minden döntés alapja”. A feliratot viszont eddig senki sem találta meg, úgyhogy jó kutatást!