Még bőven benne vagyunk a farsangi szezonban, én a jövő hétvégén például két ilyen buliban is felvonulok a gyerek produkcióját megtámogatva, de nem csak nálunk vigad még az olasz. Petrei Emese, a legnagyobb magyar Szardínia-guru,a Sardynia Travel élménymenedzsere meséli el, hogy miért is érdemes a főszezonon kívül is ellátogatni a szigetre és, hogy milyen is a karnevál Szardínián. Figyelem! A fotók nem Mohácson készültek!
Épphogy az új év köszöntésére pezsgőt bontottunk, máris februárban találom magamat, olyan észrevétlenül röppent el fölöttem a január. Akkor ocsúdtam fel a munkám felett, amikor egy Facebook-csoportban érdeklődő kérdésére válaszolva a hírfolyamomban egy busójárást reklámozó filmecske jelent meg a képernyőmön.
Ezen felbuzdulva – gondoltam – bemutatom Szardínia téli hagyományőrző felvonulásait, hiszen ilyen téltemető, tavaszváró eseményekben Szardínia szigete is bővelkedik. Sok szárd település ragaszkodik az évszázadokon keresztül generációkról generációkra átörökített helyi karneváli szokásokhoz, amiket néhol már a január 16-ról 17-re virradó éjszakán Szent Antal tiszteletére felgyúló máglyákkal kezdenek feleleveníteni. Idén az ünnepi sorozat március 5-én, húshagyó kedden fejeződik be, amikor kezdetét veszi a nagyböjt.
A hagyományos karneváli ünnepek sorából három nagyszabású, egymástól teljesen különböző felvonulást szeretnék veletek megismertetni:
Mamuthonék és Issohadorék – a mamoiadai karnevál
(2019. január 16. – február 28.)
A Nuorótól 10 kilométerre fekvő Mamoiada karneváli menete a kereszténység előtti időkben a paraszti-pásztori kultúrában gyökerezik. Ez az eredet a jellegzetes öltözékekben is tükröződik. Az eseménysorozat két főszereplőfigurái a Mamuthonék és az Issohadorék, akik minden év január 16. éjjelén jelennek meg mágikus táncaikkal a vastag farönkökből és gyökerekből rakott Szent Antal-máglyák körül. Ezt követően pedig húshagyókeddig minden hétvégén felvonulnak.
Ezeken a hagyományőrző alkalmakon a gyermekek is igen szívesen részt vesznek, így veszik át a mítoszokkal átitatott táncokat, szokásokat. A Mamuthone alakját megelevenítő emberek szenvtelen vagy épp szenvedő emberi arcot formáló, fekete fából faragott maszkot, a busókhoz hasonlóképpen – ám itt fekete – bundájával kifelé fordított juhbőrt és mintegy 30 kg-nyi, a vállukon nagyobb, a törzsükön kisebb kolompokat viselnek.
A másik fő figurát – az Issohadorét – megjelenítő karneválozók kifejezéstelen, fehér, emberarcú maszkot, fekete szárd fejfedőt, piros kabátkát és fehér vászonnadrágot öltenek. Az öltözékhez tartozik egy előzetesen vízbe áztatott, majd feltekert kötél, a Soha, aminek a népi hit bűvös erőt tulajdonít. Vonuláskor – az esztendő tizenkét hónapját megjelenítve – két sorban hat-hat Mamuthone különleges ugrólépésekkel halad előre. Ezek az ugrások szólaltatják meg a kolompokat, melyek zaja a rossztól hivatott megvédeni a helyi közösséget.
Az Issohadorék mindig a Mamuthonékkal együtt jelennek meg, ez utóbbiakat körülfogva kísérik őket könnyedebb ugrólépésekkel, miközben a közönség soraiból kiszemelt a lányokra, barátokra dobják, tekerik körül a jó egészséget és termékenységet hozó kötelüket. A vígasság hangulatát emelik a helyben termelt borok (a testes vörös Cannonau és Vinu Nigheddu), a remek karneváli édességek (Orulettas, Hathas – ahogyan itt a hagyományos szárd, ám tájegységenként más-más módon, különböző hozzávalókból készülő – zeppole fánk, és a mandulás töltelékkel gazdagított, kör alakban kiszaggatott „forgácsfánk”-tésztával készülő, olaszul mandulás raviolinak nevezett ‘Ulurjones de mendula), valamint az ételek (a malacpecsenyével vagy szalonnával kísért lóbab).
Persze a két bemutatott karneváli alak mellett még egyéb mellékszereplők is helyet kapnak, akikre most nem térnék ki, hogy írásom terjedelmének határt szabjak.
Ha valaki nem tud a farsangi időszakban ideutazni, még nem veszett el a remény, hogy személyesen megcsodálhassa a maszkos felvonulást, ugyanis nyáron már több alkallommal is megrendezték a MaMuMask Fesztivált ahol a tájegység megismertetése, a helyi azonosságtudat és hagyományok, borok, ételkülönlegességek, népi kultúra és művészet, kézművesség, a zene és a tánc kap szerepet a felvonulás mellett. Az esetleges nyelvi nehézségektől nem megriadó, vállalkozóbb kedvű gyermekeket (és szüleiket) maszkkészítő műhelyfoglalkozás is várja.
Aki pedig esetleg július végére foglalt szállást és szívesen megnézné ezt a rendkívüli hangulatú felvonulást, annak július utolsó vasárnapján a helyi Kármelhegyi Boldogasszony (Madonna del Carmine) ünnepe nyújt erre kiváló alkalmat.
Ha valaki pedig mégis mindezt lekési, még mindig ellátogathat a helyi Museo delle Maschere Mediterranee épületébe, ahol számos maszkban és öltözékben gyönyörködhet az egész év folyamán.
A faluban pedig van egypár erre szakosodott üzlet (bottega delle maschere) is, ahol a nyaralók emlék gyanánt hozzájuthatnak a hagyományosan kézzel faragott, eredetileg természetesen megfeketült körtefából, manapság pedig már egyéb fákból is készített maszkokhoz.
Carrasciali Timpiesu – karneváli színkavalkád Tempio Pausaniában
Minthogy az első két farsang bemutatásán nagyon elidőztem, ezt a karnevált csak röviden írom le, bár 2018-ban az olasz kulturális örökségért és az idengenforgalomért felelős minisztérium látványosság és vonzerő szempontjából a hatodik helyre sorolta az olasz farsangi felvonulásokat összehasonlító listán.
A mezőgazdasági pihenőidőt kihasználva a parasztok efféle rituálékkal próbáltak bőséges termést biztosítani a következő évadra. A föld termékenységének szimbóluma az istenként tisztelt György király (re Giorgio, gallurai tájszólásban Gjolgju), aki a mai napig a karnevál fő figurája.Szardínia északkeleti részén elterülő Gallura vidékén – így Tempio Pausaniában – is a tél végi maszkos ünnepek hosszú időkre, egészen a rómaiakat megelőző korra nyúlnak vissza.
Alakja a korábbi évszázadokban még szalmából készült, de az 1960-as években a tempiói karnevál teljesen „új ruhát öltött”, modernizálódott.
a gyászos eseményeket előrevetítő, legalább ötös csoportokban vonuló, megbánást jelképező La Reula, az ember időbeosztását meghatározó, életének határt szabó női alakja, a La Filugnana fonónő és a a misztériumot jelképező Li Linzoli Cupaltati alakjai – mellett hatalmas, papírmaséból készült allegorikus alakokat ábrázoló farsangi kocsik és a kocsik közt színgazdag jelmezekben vonuló-táncoló vidám csoportok jelentek meg.
Az egykori karneváli figurák – az állati-démoni alakzatot öltő, megbánást tanúsító vadembert szimbolizáló lu Traicogghju, az emberi életet megkeserítő állatalakot formáló La Fuglietta,
Meg ne feledkezzem a helyi ínyencségekről: a gallurai karneválokon akárcsak oristanóban a frisgioli longhi, azaz a hosszúkás feltekert fánk dívik édesség gyanánt, amit néha két másik fonott-csavart karneváli finomság, az acciuleddi és az uriglietti vált fel.Ez az egész lebilincselő látványt nyújt. A mai György királyra persze – akit felesége, Mannena királynő végigkíséri az emelkedett hangulatú eseményen – ugyanaz a sors vár a karnevál végén akárcsak régen: egy sommás per után máglyahalálra ítélik.
Ezeket itt is bőségesen kíséri a helyi muskotálybor, a muscateddu és a vermentino. Persze a tempióiak is szeretnék megosztani a karnevál vidámságát a nyáron idelátogató turistákkal, ezért ők sem maradnak ki azon települések sorából, akik nyáron is fergeteges jelmezes kavalkádot tartanak. Érdemes ezt is megtekinteni.
És ha már a busókkal kezdtem, azokkal is fejezem be: idén ugyanis a nuorói karneváli felvonuláson több nemzet jelmezei mellett a busók is helyet kapnak.
Bár általában a fényképezőgép mindig az én kezemben van, mivel természetemből adódóan jobban szeretek a lencse mögött állni, mint előtte, egy olyan képpel búcsúzom, amin történetesen én is rajta vagyok a gavoi karnevál jellegzetes figuráival. Folytathatnám még hosszan, mivel „ahány ház, annyi szokás”: a karneváli ünnepség itt Szardínián is ahány település, annyiféle.
