Ma, 77 éves korában Rómában elhunyt Bernardo Bertolucci olasz filmrendező.
Bertolucci 1941. március 16-án született Parmában, és genetikailag kódolva volt benne a művészi tehetség: apja költő, testvére szintén rendező. Kisgyermek kora óta a film szeretetét lélegezte be otthon, és már tizenéves korában rövidfilmeket készít. Karrierje szempontjából meghatározó volt Pier Paolo Pasolinihez fűződő barátsága. A La Sapienza egyetem modern irodalom szakát a filmezés miatt hagyja abba. Első munkája, A csóró című Pasolini-filmhez kötődik, ahol rendezőasszisztensként működik közre. 1968-ban ő jegyzi a hatalmas sikert arató Volt egyszer egy Vadnyugat forgatókönyvét.
Rendezőként első elsöprő sikerét az 1970-es Megalkuvó című alkotásával aratja. A filmet a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában Oscar-díjra is jelölték. 1972-ben születik a világsiker, az Utolsó tangó Párizsban, amely a mai napig a világ egyik legjobb filmje, amely a maga idejében hatalmas botrányt okozott a maga kendőzetlen erotikájával. Bertoluccit négy hónap szabadségvesztésre ítélik a film – enyhe eufemizmussal élve- buja jelenetei miatt, de ezzel együtt Oscar-jelölt lesz legjobb rendezőként.
Ez azonban még nem jelentette Bertolucci munkásságának csúcsát, az 1976-os Huszadik század (olyan szereplőkkel, mint Robert De Niro, Gérard Depardieu, Sandrelli, Sanda, Valli, Burt Lancaster) , méltó megkoronázása a rendező karrierjének. A nyolcvanas évek csúcspontja a kilenc Oscar-díjjal kitüntetett Az utolsó császár.
A kilencvenes években készült legjelentősebb filmjei pedig a Kis buddha és A lopott szépség. Az Álmodozók egy francia édeshármast mutat be 1968-ban, és egy kiáltvány a gondolat, a szerelem és a lélek szabadsága mellett.