Az olaszok életében a halálhoz kapcsolódó szokások mélyen gyökereznek a vallásban és a családi hagyományokban, és meglepően sok mindenben különböznek attól, amit Magyarországon megszoktam. Az elmúlásról való megemlékezés Olaszországban nem csupán szomorú kötelesség, hanem a tisztelet és a szeretet kifejezése is azok iránt, akik már nincsenek velünk.
Egy korábbi blogposztomban elmeséltem, hogy miket tapasztaltam, amikor igen közekről éltem meg egy halálesetet az olasz családomban,
A temetés általában katolikus szertartás keretében zajlik: a halott otthonában vagy a kórház halottasházában történő ravatalozást követően a gyászolók a templomban vesznek búcsút, majd a koporsót a temetőbe kísérik. A temetők (il cimitero) gyakran igazi békés kertek, tele virágokkal és gyertyákkal. Az olaszok nagy gondot fordítanak arra, hogy szeretteik sírját rendszeresen gondozzák – különösen november 2-án, a Halottak napján (la Commemorazione dei Defunti), amikor itt is az egész országban virágba borulnak a temetők.
Ezen a napon az olasz családok gyakran együtt látogatják meg az elhunytak sírját, elhelyezik a krizantémokat (i crisantemi) és gyertyát gyújtanak az emlékezés jeléül. Sok helyen még ma is él a hagyomány, hogy a gyerekek kis édességeket vagy ajándékokat kapnak „a halottak ajándékaként” – ezzel is jelezve, hogy az elmúlás és az élet körforgása összetartozik.
Ha érdekel, hogyan zajlik mindez a gyakorlatban, nézd meg a videómat, amelyben részletesen bemutatom a legfontosabb hagyományokat és kulturális különbségeket is.
