Basilicatába, ebbe e délolasz régióba viszonylag ritkán jut el a magyar utazó, pedig kincseket rejt. Megmutattam már nektek Maratea szépségét, most pedig jöjjön az abszolút szupersztár, Olaszország egyik legfantasztikusabb városa, Matera. Az egész világon egyedülálló város, de – reméljük hogy nem csak egyelőre- hiányzik belőle az ártatlanságnak az a típusú elvesztése, amelyet a tömegturizmus vonz magával. Matera kitűnő példája annak is, hogy hogyan változtathatja meg radikálisan egy terület a saját sorsát és hogyan válhat az ország egyik legszegényebb városából az egyik legkívánatosabb úti céllá.
Matera a világ egyik legrégebbi városa, már a kőkorszakban is lakták, és több barlanglakásban a bronzkor óta folyamatosan éltek emberek.
Matera legfontosabb negyede a Sassi (kövek), ami gyakorlatilag egy teljes egészében kőbe vájt város és ma a Világörökség része. Az erre járó utaző nehezen tudja elképzelni, de volt egy időszak, amikor Materát Olaszország szégyeneként tartották számon, amikor teljesen elszigetelt volt az ország többi részétől, és amelyet egy lassú és késői fejlődés jellemzett. Volt aki pokoli kráterként definiálta. Carlo Levi, a 20. század egyik legkiemelkedőbb olasz írója hosszabb időt töltött el Basilicatában, és ekkor írta a Krisztus megállott Ebolinál című könyvét, amelyben kiválóan jellemzi ezt a basilicatai nyomort, az itt élő embereket, a meztelenül, jobb esetben rongyokban járó gyerekeket. A könyvből film is készült. Carlo Levi munkája felhívta az ország figyelmét a materai helyzetre, ami aztán a politikusokat is elkezdte érdekelni.
Hogy hogyan éltek itt az emberek? Nyomorúságos körülmények között, a tufába vájt lakásokban húzódtak meg a kilenc-,tízgyerekes családok, akik együtt laktak állataikkal, szamarakkal, disznókkal és tyúkokkal. Alig hetven éve még tizenötezer ember élt a barlanglakásokban, amelyeknek néha még ablaka sem volt, vezetékes vízről vagy elektromosságról pedig nem is álmodhattak. Gyakoriak voltak a járványos fertőző betegségek, a malária, a kolera vagy a tífusz. A gyerekek a szüleikkel egy ágyban aludtak, vagy ládák tetején. A gyermekhalandóság megközelítette az 50%-ot.
Materában a lakásokat úgy alakították ki, hogy azok egy csoportja egz közös udvarra, térre nézzen, melynek közepén gyakran kút állt. Ezek a szomszédságok az együttműködés és szolidaritás jól működő modelljei lettek. A kút, ahol a ruháikat mosták, a kemence, amelyben a kenyeret sütötték, a közösségi szerveződés alapelemei voltak. A lakásokba a fény fentről érkezett és a hőmérséklet folyamatosan 15 fok volt.
Matera
1951. júliusában az akkori meniszterelnök De Gasperi látogatást tett Materában és az ezt követő hónapokban megbízta egyik miniszterét a Sassi problémájának kezelésével. 1952-ben aztán törvény is született a barlangváros kiürítéséről, amelynek következtében tizenötezer embernek kellett elhagynia otthonát és az újonnan épített modern lakásokba költözni. Ekkor még az is felmerült, hogy a Sassi lakásait egyszerűen lerombolják. A lakók elköltözésével a Sassi kihalt szellemváros lett, de az itt élő emberek ebbe nehezen tudtak belenyugodni, nem tudták hová rakni az állataikat, nem ismerték a bojlert és a csapvizet, többen szökdöstek vissza egykori otthonaikba, amiket ennek következtében alkalmanként egyszerűen befalaztak a hatóságok.
Évtizedek teltek el, amikor is a fiatalabb generációknak felkeltette az érdeklődését a városrész, hippik és művészek vertek itt tanyát, majd 1986-ban új jogszabály engedte meg a visszaköltozést a Sassi lakásaiba és a kormány támogatást is nyújtott azoknak, akik felújították ezeket, vagy bárokat , éttermeket nyitottak itt. Aztán egyszercsak hopp, csoda történt, az UNESCO 1993-ban a Világörökség részeként ismerte el a Sassi-t. Mel Gibson 2004-ben itt forgatott Passiója és ay, hogy a város 2019-ben Európa Kulturális Fővárosa lehetett hatalmasat mozdított a fejlődésén.
Fotó: Szerencsés Ágnes
A helyi családok a barlangokban AIRBNB-lakásokat alakítottak ki, így az egykoron a nyomort szimbolizáló lakások ma a gazdasági fejlődést mozdítják elő. A városba elkezdtek szállingózni, majd áramlani a turisták, de a helyiek nem szeretnék, ha a Sassi „disneyfikálódna”, ahogy az Velencében vagy Firenzében történt, ezért a Sassiban továbbra is a történelem és a kultúra marad az úr, nincs szupermarket vagy gyógyszertár, nem akarják, hogy ez a városrész elveszítse a lelkét. Matera évente 600.000 utazót lát vendégül.
Matera nem hagyhat hidegen, ha erre jársz biztosan nem fogsz majd tudni betelni a látvánnyal, az élménnyel. Óhatatlanul csak az jár majd a fejetekben, hogy miképp éltek itt a generációk. Van egy-két közelező látnivaló: a dóm vagy a barlangtemplomok, de a legjobb lesz belevetni magatokat az utcák labirintusába és elképedni a folyamatosn elétek terülő szemet gyönyörködtető látványon.
