2009. április 6. Hajnali 3:32 volt, amikor egy 6,3-as erősségű földrengés rázta fel teljes erejével Abruzzo régió székhelyét, L’Aquila városát és a környező településeket. A katasztrófa több tízezer embert ért álmában; otthonokat, műemlékeket, templomokat, történeti fontosságú épületeket tarolt le, kórházakat, egyetemi karokat rongált meg.
A földrengés 309 halálos áldozatot és 1600 sérültet követelt. 80. 000 személyt kellett kitelepíteni. A föld egész éjszaka, sőt az első nagy rengést követően még hetekig mozgott. Az első 48 órában 256 utórengést regisztráltak. Az epicentrum L’Aquila belvárosától 1km-re, 8 km mélyen volt. A katasztrófa az egyik legtöbb áldozatot követelő földrengés volt az utóbbi két évszázadban
Egész Közép-Olaszország érezte a l’aquilai földrengést, még a római Caracalla fürdői is sérültek a következtében.
A katasztrófa másnapján L’Aquila eltorzult arcot mutatott: számos jelentős műemlék és lakóház omlott össze, köztük egy kollégium és a Prefettura épülete is. Súlyosan károsodott az egyetem és a San Salvatore kórház épülete is. A károk mértékét nagyjából tízmilliárd euróra becsülték. A város gazdag kulturális, művészeti öröksége felbecsülhetetlen károkat szenvedett. Egy olyan templom sem maradt amelyett a károk, omlások miatt biztonságosnak lehetett volna nyílvánítani, így mindet bezárták.
A földrengés a város gazdaságát is alaposan megtépázta, rengeteg kereskedelmi egység és üzlet zárt be véglegesen, nagy csapás érte a textilipart és az elektromos ipart is.
Az akkori miniszterelnök, Silvio Berlusconi azonnal a helszínre utazott, és megígérte a lakosoknak, hogy senkit nem fognak magára hagyni. Ugyanezen a napon jelentette be 19 új alvóváros építését a kitelepítetteknek, amelyek azonban létrejöttük után szolgáltatások nélkül teljesen elszigeteltek maradtak. 2009. augusztusában, hónapokkal l’aquilai földrengést követően még mindig 48 818 fő volt kitelepítve, ebből 19 973-an laktak sátrakban, 19 149-en szállodában, 9 696 pedig magánszemélyek házában.
A 2009-es G8 találkozót, amelyet eredetileg a szardíniai Maddalena-szigeteken tartottak volna, Abruzzóba helyezték át, hogy a világ nagyjai a földrengés által lerombolt épületeket fogadhassanak örökbe, hozzájárulva a helyreállításhoz. Az elszenvedett károk és az áldozatok számának tekintetében a l’aquilai földrengés volt az ötödik legsúlyosabb a modern Olaszországban az 1908-as messinai, az 1915-ös avezzanói, az 1980-as irpiniai és az 1976-os friuli földrengést követően.
Tíz évvel a l’aquilai földrengés után a város és a környező települések központjai nagyjából még ma is szellemvárosnak tűnnek . Alig van olyan család, amelyik visszaköltözött volna eredeti otthonába, és az üzletek közül is csak 80 nyitott újra. A helyreállítási munkálatok csigatempóban haladnak, és a mai napig nagyjából tízezren laknak ideiglenes otthonokban. Ez is Olaszország.
