Kiokoskodtam már magam nem is olyan régen arról, hogy milyen aranyszabályokat kell betartani Olaszországban étkezéskor, hogy ne nézzenek ránk lesajnálóan az étteremben. Az egyik alapvető regula az volt, hogy étkezésen kívül nincs evés, maximum egy aperitivo csúszik le kora este vagy egy joghurt délután. A másik meg az, hogy egy olasz nem eszik menet közben, megadja a módját, asztalhoz ül, időt szán rá, nem habzsol. Na, ezeket Palermóban mind el lehet felejteni. Palermóban folyamatos a nagy zabálás, a belváros utcáin minden második bolt egy pékség vagy cukrászda, esetleg szendvicsező. Palermo minden kétséget kizáróan az olasz street food fővárosa, nincs olyan napszak, amikor ne tudnánk bőségesen belakmározni valamelyik utcai árusnál vagy a szuper palermói piacok egyikén. A szicíliai konyha kvintesszenciája, a palermói streed food kövekezik.
Egy frissen facsart narancslé?
Hogy mit egyetek?
Pane ca meusa
A pane ca meusa a palermói street food egyik alappja. Zsírban sült lép-és tüdődarabokkal megpakolt szezámmagos zsemle, kezdőknek sajttal gazdagítva, profiknak egyszerűen citromléval meglocsolva. Kihagyhatatlan csemege. Mi a ‘Nni Francu u vastiddaru”-nál kóstoltuk meg (Via Vittorio Emanuele 102).
Lépes szendvics
Crocchè
A crocché tulajdonképpen egy burgonyakrokett, amelyet petrezselyemmel gazdagítanak, és amivel nem csak köretként, de szendvicsek feltétjeként is simán találkozhatunk.
Pane con panelle
A pane ca meusa vegetáriusoknak is kedvező kistestvére, a szezámmagos zsemlébe itt olajban sült, csicseriborsólisztból készült lepényt tesznek (gyakorlatilag egy sült farinátát), és a fogyókúra jegyében gyakran burgonyakrokettel körítik. Ugyanott ettünk belőle, ahol a lépes kenyeret is kóstoltuk. Mit csináljunk, ha Franco a sztár.
Arancino
Az olasz street food legnagyobb szárja. Szicíliában született a világ egyik legismertebb utcai csemegéje az arancino (Palermóban arancinA). Az arancino rizsből készült gombóc, amelyet raguval vagy sajttal és sonkával, sőt hallal töltenek meg, bepaníroznak és kisütnek. Egyes történészek szerint az első arancinók Cataniában sültek, ahol nem tökéletes labdacsokat, hanem inkább kúpot formáznak a szorgos mammakezek (a kúpnak az Etnát kellene felidéznie, csak szólok). A mindennapok szegényes konyhájának szülötte volt eredetileg, amelyet eleinte kevésbé az íze, mintsem a praktikussága tett népszerűvé, hiszen lehetővé tette, hogy a főtt rizst tovább lehessen eltartani. A kezdetekben egyszerű olajban sült rizsgolyó volt, akkoriban még álmodni sem mertek raguval megtöltésről és hasonló úri huncutságokról.
Polip
A purparo, azaz a polipárus a palermói piacok jellegzetes figurája. A polipot helyben kifőzik, melegen szolgálják fel citrommal nyakonöntve. A legfinomabbakat Vucciria piacán készítik, de mára már a tengerparti éttermek menüjén is állandó szereplő.
Sfincione
A sfincione egy méretes, puha, vastag focaccia, amelyet hagymával, szardellával, paradicsommal és oregánóval ízesítenek. Nem összetévesztendő a pizzával!
Stigghiole
A stigghiole nem más, mint nyárson sült báránybél, amelynek különleges aromát ad a sütés közben parázsra csöppenő zsírból keletkező füst. Haladóknak ajánlott, és a legjobbakat a Vucciria negyedben találjátok.
Fritturiedda
Sült hal és egyéb tengeri jószágok, rigorózusan papírtölcsérben szolgálva. Az apró halakat és rákokat lisztben forgatják meg, majd olajban kisütik őket. Ne hagyjuk, hogy kihűljön!
Ciambella, cannolo, cassata, granita
Mert az utcán nem csupán sósat, de édeset is tömnek magukba errefelé. Nem hiányozhatnak a fánkokkal (ciambella), cannolókkal, cassatákkal megpakolt kirakatok, polcok, mozgó árusok sem. Ha nagyon nagy a hőség, szürcsöljetek el egy jéghideg granitát, ami nagyjából a mi jégkristályunknak felel meg. Csak ezerszer finomabb, mert nem feltétlenül cukros szirupokkal, hanem jó esetben igazi gyümölccsel turbózzák fel.
Granita
Egy palermói kirándulásról pár extra kilóval illik hazatérni, még úgy is hogy a városban annyi, gyalog is bejárható látványosság van, hogy egy itteni városnéző séta nagyban korlátozza az alakunban okozott károkat.
