Nem kell különösebben bújni a statisztikákat, tanulmányokat, elegendő csak körülnézni , és teljesen egyértelmű, hogy az olaszországi magyarok túlnyomó többsége olyan nő, aki a szerelem szárnyán repült Itáliába. Az olaszországi magyarok száma nagyjából 8000 fő, ebből 6000 a nő. Egyre több üzenetet kapok olyanoktól, akik épp most szánják el magukat a nagy lépésre, és szerelmükhoz készülnek költözni Olaszországba.
Az olasz-magyar vegyespárosoknak komoly története van, a hatvanas-hetvenes években indult a digózás módija az akkori Budapesten, amikor is az arra járó olasz macsók sorra importálták tőlünk a csini feleségeket, akik nyilván úgy érezték, hogy megnyerték a lottóötöst, amikor a Trabantot vagy a biciklit Fiatra, a budapesti flasztert meg esetleg tengerparti pálmafákra cserélték. Az olasz fiatalemberek mindazt megtestesítették, amiről a magyar lányok ekkoriban vágyakoztak: a külföldet, a jólétet, a fényt és csillogást: a kiugrás lehetőségét. Amikor korlátozott volt még a Vasfüggönyön túli külföldi utazás lehetősége is, különösen vonzó lehetett egy olasz pasi. Erről egyébként készült egy szuper dokumentumfilm, a Nászutak, elég jól leírja az akkori helyzetet.
No,de a Vasfüggönynek már régóta nyoma sincs, Magyarországra is betört a kapitalizmus, van nylonharisnya meg parfüm nem csak a „dollárboltból”, az olasz-magyar vegyespáros azonban úgy tűnik,hogy örök divat.
Persze iszonyú vonzó egy olasz trubadúr, sokkal jobban tud hízelegni, bőszebben udvarolni, mint egy magyar kolléga, valószínűleg szexisebben is öltözkodik, jobb az illata, meg egyébként is: a kezével beszél!
Az olasz pasi számára pedig legalább ugyanilyen vonzó egy nyitott, felszabadult magyar nő. A színtiszta olasz családok nagy részében még mindig fontos a saját katolikus standardjeik szerinti makulátlanság. Főleg, hogy ha déliek a gyökerek. Ebből fakadóan a lányok fejében a szex még mindig sokszor „ajándék”, meg „szívesség”, és azzal manipulálnak, hogy most van szex vagy nincs (ha jól viselkedsz, akkor kapsz jutalomfalatot, ha nem, akkor meg hoppon maradsz stílusban). Hát akkor már mennyivel jobb egy külföldi lánnyal, akivel lehet fejbeli korlátok nélküli boldog szerelmi életet élni. A magyar nő nem hisztizik, a magyar nőnek esetleg még újdonság az, ahogy egy olasz udvarol, a magyar nőnek mennyei dallam az olasz nyelv, a magyar nő kellőképpen el tud ájulni az olasz pasi lehengerlő stílusától.
Az olasz nő egyébként is könnyebben hisztizik, hiszen saját közegében van, ideális helyzetben van védőhálója, ha úgy alakul ki tud lépni egy kapcsolatból. Ez egy külföldi feleség esetében már kényesebb kérdés. Bár állítólag már látszik a fény a válság alagútjának végén, azért Olaszországban átlagosan kvalifikált külföldi nőként munkát találni szinte lehetetlen. Szóval a magyar feleségek nagy része, főleg a 2000-es években érkezett generáció otthon ül, és főállásban háztartásbeli. Ez persze az elején még nem ijesztő, friss a szerelem, új élet, új ország, aztán jönnek a gyerekek, akiket mégis ki neveljen, ha nem az anya. Csakhogy egyszercsak felnőnek a gyerekek, már nem kell őket szoptatni, bébipapit főzni,tisztába tenni. Oviba járnak, anyuka meg felszabadul. Látszólag. Mert igazából ezen a ponton döbbennek rá a legtöbben, hogy ez az első blikkre kitáguló világ (húha, külföldre költözöm, világot látok, nyelvet tanulok, isteni!), valójában teljesen beszűkült. Közben a csudás olasz csődörről is kiderülhet, hogy az anyja vágja a körmét.
Na most akkor hogyan tovább?
Lehet otthon lenni egyedül napközben, takarítani, mosni, vasalni, mert nehogymár otthon vagy és ne legyen patika a lakás, aztán gyerekért menni, várni, hogy este az ember beessen a vacsorára. Lehet kérni zsebpénzt a férjtől mozira, lehet shoppingolni abból, amit nem te keresel, lehet rádöbbenni a totális függőségre. Lehet próbálkozni munkát keresni, de többéves háztartásbeli parkolópálya után nem fognak hirtelen lecsapni rád, hiába volt Magyarországon esetleg releváns szakmai tapasztalatod. Nincs olyan párkapcsolat, ami ezt ne sínylené meg. Én extrán emancipált, feminista, egyenjogúságpárti és saját függetlenségét feladni képtelen személyiség vagyok. Számomra elképzelhetetlen egy ilyen helyzet (ezért is imád a véletlenül sem átlagolasz ember is), mert mi van akkor, ha tizenöt év múlva – amikor a gyerek már látni sem akar- világgá akarok menni egy, az enyémnél szebben éneklő trubadúrral? Szóval mi van, ha nem működik, meguntuk, hagynánk már a picsába. El lehet válni, de a munkanélküli, eltartott magyar asszonynak semmi esélye sem lesz megtartani a gyerekeket.
A munka persze nem csak az anyagi függetlenség szempontjából fontos. Szinte bizonyos, hogy amíg nincs munkahelyed, addig nem lesz normális szociális életed, és a társaságod a pasid haverjaira és rokonaira, a gyerek osztálytársainak szüleire, és a szomszédokra szorítkozik majd. Ahogy lesznek kollegáid, ez is megváltozik, és lehet mennni munka után aperitivózni és arról pletykálni, hogy ki kivel kavar, és, hogy XY csak azért lehet manager, mert Z-vel volt titkos viszonya.
Kissé befeketedtek a felhők, miközben elöntötték az agyamat a fentiek, a kép azért egyáltalán nem ennyire sötét. Van egy csomó , hosszútávon is boldog vegyesházasság, és biztos vagyok benne, hogy egy magyar nő mellett boldog egy olasz férfi, azért , azoknak, akik erre a hosszú lépésre szánják el magukat, a következőket javaslom. Ha van lehetőségetek, szervezétek úgy a kiköltözést, hogy legyen visszaút a magyar munkahelyre (fizetés nélküli szabadság, gyes, stb.), ha tehetitek már kiköltözés előtt próbálkozzatok otthonról végezhető munkák feltérképezésével. A legtöbb multinál nem gond a home office, de jól be kell magatokat dolgozni, hogy megkapjátok.
Az eleje mindenképpen nehéz lesz, és nem elsősorban az olasz bürokráciával vívott harc, hanem az otthontól való kiszakítottság miatt. Aztán elmúlik a kezdeti sokk, és jön végre a dolce vita, ahol kisdedekkel karöltve lehet tengerparton, hegyekben, reneszánsz városokban, római romok mellett sétálni, isteni kajákat enni, és boldog elégedettséggel nézni körbe, hogy milyen szép multikulti családot sikerült összehozni.
Kilenc jobban, és kevésbé jobban sikerült vegyes párkapcsolatról mesélek nektek a Hol vagytok, olasz amorózók? című könyvemben.
