Ingatlanvásárlás Olaszországban

Többen kerestetetek meg mostanában útmutatásért olaszországi ingatlanvásárlással kapcsolatban, úgyhogy közkinccsé teszem személyes tapasztalataimat, hátha valaki épp most álmodozik egy tengerparti kecóról.

Szóval nézelődtök, és ugynúgy, mint a lakásbérlés előtti időszakban, már kívülről fújjátok az  immobiliare.it ajánlatait. Ismétlésként álljanak itt a leggyakoribb ingatlankategóriák:

 

  • Monolocale: garzon. Csak semmi cicó, egy szoba, ami konyha, nappali és háló egyben plusz egy fürdőszoba.
  • BilocaleTrilocale : a “locale” (helyiség) a helyiségek számára utal a lakások osztályozásánál, a bilocale így nyilván a két-, a trilocale pedig a háromhelyiséges lakásokra utal.
  • Mansarda : a manzárd, azaz tetőtéri lakás, magasra nőtteknek nem ajánlott, de az ára biztos kedvezőbb lesz, mint azolyan lakásoknak, hol nem kell derékszögbe görbülni ahhoz, hogy bemásszunk a fürdőkádba.
  • Attico – a kikupálódott manzárd, azaz a tetőtéri lakás luxusváltozata, gyakran szép nagy tetőterasszal, és ennek megfelelően magasabb árfekvéssel.
  • Loft – egy légterű, általában modern, és magasabb kategóriás ingatlan.
  • Villa a schiera – egymás mellé épült  sorházak némi kerttel, külvárosokban és vidéken gyakran találkozunk velük.
  • Villa/ Casa indipendente – klasszikus magánház. A villának valószínűleg szép nagy kertje is van. Jó sokba kerül.
  • Rustico – ezzel nem fogtok találkozni nagyvárosok központjában, vidéken viszont annál inkább, gyakorlatilag “rusztikus”, régi épületek, amelyek egykoron magyaros kifejezéssel élve parasztházakként szolgáltak.  Gyakran nehezeben megközelíthető helyeken vannak (közel a földekhez, legelőkhöz). Igazi olasz romantika, valószínűleg kedvezőbb áron (már ha nem egy toszkán dombtetőn szemezel egy ilyennel).

Ingatlanvásárlásnál is érvényes, hogy nagy valószínűséggel nem tudod megkerülni az ingatlanközvetítőt, aki aztán a vételár 2-5%-ért tartja a markát, ha nyélbe ütitek az üzletet. De hogyan is néz ki az egész? Tegyük fel, hogy megtaláljátok a szíveteknek kedves lakást, és sikerül megalkudni az árban is. Ehhez persze tehetség kell, 5%-ot valószínűleg mindenki enged, de bátraké a szerencse, Olaszpapa 30%-ot faragott le az otthonunk árából annak létező és képzeletbeli hibáinak kétségbeesett hangsúlyozásával. Szóval megvan a ház. Erre írásbeli ajánlatot kell tenni, amelyet az eladónak aláírásával kell elfogadni. Az ajánlathoz előleg dukál, csekken, mint az amerikai filmekben,amelyet az ingatlanos őriz majd az adásvétel napjáig. Ha az eladó elfogadta az árat, onnantól az ügynök szempontjából sikeres az adásvétel, jár neki a sikerdíj. Amennyiben készpénzzel fizettek, ámen, semmi gond, akkor lehet kellemetlenség,ha lakáshitelre pályáztok, de az nem jön össze. Az ügynököt nem nagyon fogja meghatni.

A legtöbb esetben az ajánlattétel elfogadása után “compromessot”, mondjuk úgy , előszerződést szokás kötni, de ez akár ki is maradhat.

Ezen a ponton, ha tele a buksza, akkor szervezhetjük is az adásvételt, ha nem, akkor pedig irány a bank és a kuncsorgás a hitelért. A gazdasági válság előtt idószakig a bankok gyakorlatilag ajándékba osztogatták a hiteleket, az ingatlan akár teljes értékére is, sút ismerek olyat, akinek még az ingatlanügynök és a közjegyző költségeit is a lakáshitele fedezte, de ennek hirtelen vége lett, amikor lejtúre került a gazdaság, a bankok pedig hirtelen egy csomó behajthatatlan hitellel találták magukat szembe. A lényeg, hogy most maximum az ingatlan vételárának 80%-nak megfelelő hitelt adnak, és azt is nagyon nyögvenyelősen, határozatlan idejű szerződéseket, kezest, esetleg a vesédet kérik garanciába.

Maga az adásvételi aktus Olaszországban közjegyzői okirat, úgyhogy nem lehet okosban elintézni az ügyvéd ismerősökkel, közjegyző előtt, a jogszabály által meghatározott áron köttetik meg a dolog.  Ezt az árat több tényező is befolyásolja, az ingatlan ingatlannyilvántartás szerinti értéke, az hogy állandó lakhelyünkként szolgál-e majd vagy csak úri paszióból tartjuk. Lakáshitel esetén rögtön két aktusért is fizethetünk. A lényeg, hogy a közkegyzőnek, csakúgy, mint az ingatlanügynöknek, többezer euró üti a markát. A közjegyző előtt megkapjuk a kulcsot, boldogan mehetünk koccintani, meg bútorokat vásárolni.

Már ha nem kell felújítani,de az a következő mesém lesz, mert arról is van sztori a tarsolyomban, hogy miként kell romból pofás kis lakást varázsolni a lehető legalacsonyabb költségvetéssel.

 

(Visited 1.657 times, 75 visits today)
One comment Add yours

Következik