Édes élet Toszkánában: Bencze Viki és a Culinarium Viareggióban

Olaszországban a finom falatoknak, a jó ételnek elképesztően fontos szerepe van, az olaszok imádnak társaságban mennyei fogásokat enni, ehhez  az élményhez segíti hozzá az errejáró magyarokat a Culinarium főzőiskola két megámodója, Bencze Viki és Szabó Mikael. Helyszínnek, és második otthonuknak pedig  a toszkán tengerpart mondén városkáját, Viareggiót választották.

Toszkánát imádják a magyar utazók, nem csoda, hiszen Firenze és Siena végtelen  művészeti öröksége, a régió lankás dombjai, az olyan elbűvölő kisvárosok mint Volterra és San Gimignano, Pisa és a torony életre szóló élményt nyújtanak az idelátogatóknak. Toszkána olyan szerencsés is, hogy a kulturális gigainjekciót tengerparti napozgatással is egyszerűen lehet kombinálni például Viareggióban.

Hogy milyen az édes élet Vieraggióban? Vikivel erről is beszélgettem

 

– Az Olaszországban élő magyarok nagy része “feleség“, Ti azonban egy magyar pár vagytok. Mi szél hozott Benneteket Viareggioba? Beszéltétek a nyelvet? Ismertétek a szokásokat?

Mikael gyermekkorában már sokat járt Olaszországban és volt olasz kötődése az első vállalkozásának is anno; én pedig gyermekként szüleimmel, majd főiskolás éveim alatt a barátaimmal fedeztem fel Olaszország különböző régióit, a nyaralások és síelések alkalmával. Kapcsolatunk elején, az első közös utunk tudatosan Toszkánába vitt, mikor 2014. tavaszán barátoknak szerveztük az első még nem tudatos “Culinarium” gasztroutazást. Ott mindketten éreztük, ez az a régió, ahol elképzeljük a jövőnket. Pár hónapra rá, 2014. nyarán az első közös nagycsaládos nyaralásunk már tudatosan a toszkán tengerpartra, Viareggióba vitt, hisz mindkettőnk életében nagyon fontos szerepet játszik a víz, a tenger; itt éreztük igazán azt, ez az a hely, ahol otthonra találtunk. Mikael nagyon jól beszélt olaszul, nála ez adottság, hisz hat nyelven perfekt; én pedig szépen haladok, mára már úgy érzem, mindent el tudok mondani/meg tudok érteni és értetni.

Csapat a tésztagyártóknál

– Amennyire eddigi beszélgetéseinkből leszűrtem, kétlaki életet éltek. Mennyire bonyolult ezt kezelni, főleg gyerekekkel?

A fapados repülések idejében élünk, ahol kb. ugyanannyira komplikált Pisából Budapestre jutni, mint pl. Nyíregyházáról Zalaegerszegre – talán a költség is hasonló – tehát ez nem okoz nehézséget. Paradoxnak tünhet, de azért nem költöztünk le “teljesen” Olaszországba, mert a “segítőink” azaz a nagyszülők Magyarországon élnek. Könnyebben tudjuk a Culinariumokat megtartani, ha tudjuk, hogy valaki felügyeli a lecketanulást, az esti lefekvést és a gyerekek mindennapjait. Ez Magyarországon adott, itt Olaszországban nehezebb lenne, hisz a Culinarium kurzusaink alatt reggeltől-estig a Vendégeinkkel vagyunk. Célunk persze az, hogy Viareggióban éljük életünket, de a végleges költözéshez még kell egy-két év. Most három részre osztódik az évünk; egy kis részben mindannyian Budapesten vagyunk, egy Culinariumos szakaszra tavasszal és ősszel, ahol ingázunk Budapest-Viareggio között, valamint egy nyári szakaszra amelyben mindannyian, a négy gyerekünkkel együtt a toszkán tengerparton élünk és üzemeltetjük kis szállodánkat. Úgy gondoljuk, hogy ennek az életmódnak az előnyei messze túlszárnyalják az esetleges hátrányokat vagy logisztiaki kihívásokat.

– Miért pont Toszkánát választottátok?

Irodalmi válasz lehetne, hogy “Toszkána választott minket” úgy, hogy mikor az első Culinariumot szerveztük, barátainkkal nem volt kérdés hogy Mikael egyik olasz barátjához, egy gyönyörű sienai villába megyünk. Soha nem merült fel, hogy máshova költözzünk. Sienából lettek a pisai dombok, és onnan nőtte ki magát az Apollo szálloda Viareggioban. Olaszország sok része gyönyörű, az Alpoktól Szicíliáig (amely egy titkos kedvencünk), de úgy érezzük, hogy a mi helyünk itt van, a hegyek és a tenger között.

– Magyarországon volt közötök a gasztronómiához? Egyáltalán hogyan született a Culinarium ötlete?

Egy gasztronómiai rendezvényen ismerkedtünk meg, így a válasz igen. Első kapcsolatomban egy olasz vendéglőt üzemeltettünk Székesfehérváron, Mikael pedig diákként egy féltucat európai szállodában dolgozott, de klasszikusan nem vagyunk vendéglátósok; nem szakmai szemmel, hanem egyfajta edukált kíváncsisággal figyeljük a dolgokat, tanulunk, és fejlesztjük azt, amivel foglalkozunk. Persze mindketten nagyon szeretjük a világ különböző konyháit, szívesen eszünk, kóstolgatunk; így adott volt, hogy valamikor oda jutunk hogy evvel is foglalkozzunk.

– Nagyon sok turista utazik Toszkánába, ezért nyilván konkurencia is akad bőven. Miért épp a ti kurzusaitokat, kóstolóitokat válasszák az erre járók?

Ilyen kérdésekre nehéz válaszolni, hisz ezt a vendégeink tudják a legjobban, de ha azt nézzük, hogy azok akik nálunk voltak miket szoktak említeni, akkor egy pár dolog mindig újra és újra előjön: a “hardware” fantasztikus; egy százéves szecessziós villa közvetlenül a homokos tengerparton – ezt nehéz überelni. A túráink minősége, hogy hónapokig keressük “azt” a hentest, a borászt, a kávépörköldét, amelyet felveszünk a programba, és nem a szomszéd faluból kérünk meg valakit hogy grillezzen a kertben, az is mérvadó. Többek szerint a valóban multikulturális életutunk, és az ebből adódó nyitottságunk is hozzájárul ahhoz, hogy nálunk tényleg jól érzik magukat az emberek, ahol igazi közösséget építünk.

 

– Folyton a konyha környékén sertepertélsz, mi a kedvenc toszkán fogásod, és mi az, amit a legjobban sikerül elkészíteni?

A kettő ebben az esetben nem ugyanaz, mert a kedvenc toszkán, pontosabban toszkán tengerparti ételem a Cacciucco – az az órákon át főzött sűrű halleves, amelyet itt Versiliában nagyon szeretnek. Az itteniek szerint az eredeti livornoi Cacciucco tovább finomított változata a versiliai, amelybe csak halfiléket engednek. Erre otthon nincs időm, de nagyon nagyon szeretem. Az a toszkán étel, amelyet egyben nagyon szeretek és legtöbbször jól is sikerül elkészíteni, a “pappa al pomodoro” a sűrű paradicsompempő, amelybe a múlt napok kenyérmaradékait puhítják fel. Első osztályú olíva olajjal és a kertből egy nagy marék bazsalikommal isteni ízeket lehet varázsolni.

– Ketten viszitek a Culinariumot. Ki forog magabiztosabban a konyhapult körül?

A kezdetek óta Mikael felel a konyháért, ezt a TV műsorainkban is jól lehet látni, de ez nem jelenti azt, hogy nekem nem menne, de így tűnt természetesnek anno és így maradt. Én a vendégeink poharaival, Mikael pedig a serpenyőkkel foglalkozik.

– Bevallom, hogy kutakodtam utánatok egy kicsit az internetet, és látom, hogy jön az utánpótlás…kislányod már fakanállal a kezében ücsörgött a járókában is?

Az túlzás lenne, de mind a négy gyerekünk (Mikael gyerekei Zsiga és Sára, enyémek pedig Vince és Viki) magabiztosan mozognak a konyhában, szeretik, ha feladatot kapnak és segédkezhetnek nyáron a szállodai munkákban. A két idősebb, egyben a két lány szívesen süt- főz. Viki a Konyhafőnök Juniorban szerepelt két évadban, ami talán azt vetíti előre, hogy majd később is ebben a légkörben szeret majd mozogni, ki tudja?

– Viareggio nem csak kulináris élvezeteket rejt. Mit javasoltok látogatóitoknak, mi az , amit semmiképpen ne hagyjanak ki?

Viareggio egyik fő tulajdonsága, hogy annak ellenére, hogy több mint száz éve fontos üdülőhely, szinte semmilyen nemzetközi turizmusa nincs. Jesolo, Bibione, Rimini, Follonica vagy akár Elba szigete mind egyfajta embert vonzanak, amely itt nincs. Itt a környező városok (Milanótól Firenzéig) tehetősebb családjai vettek a 60-as, 70-es években nyaralókat, lakásokat, ´s azóta járnak ide, így Viareggio kiválóan alkalmas arra, hogy “olasz életérzést” tapasztaljon az ember. A tenger fantasztikus, a nagy yachtok, a Puccini fesztivál, de a gyönyörű magas hegyek is, amelyek közvetlenül a város határán emelkednek. Ide minden közel van: Pisa és Lucca egyaránt húsz perc,a Cinque Terre fél- , Firenze pedig egy óra utazásra van – néha úgy érezzük, hogy ez a világ közepe 🙂

– Milyennek ígérkezik a 2018-as év? Mik a terveitek? MIt vártok a legjobban?

Egy izgalmas év elé nézünk, bizakodva. A Culinariumok őszig kevés kivétellel már megteltek, és a szálloda is szépen teljesít. Idén is mint minden évben új programokat kezdünk, egy neves olasz sommelierrel kezdünk dolgozni, vízre szállunk saját hajóval, és ősszel újra forgatunk a tévének, tehát lesz mit csinálni. A legjobban mégis azt várjuk, hogy újra érdekes, kedves emberekkel találkozzunk a munkánk révén, és hogy együtt sok új ízt és  illatot fedezzünk fel.

 

Vikiékkel tavaly a Life network forgatott egy sorozatot a toszkán édes életről, kedvcsinálónak itt az első rész. Idén pedig folytatás!

Ha kíváncsi vagy több Olaszországban élő magyar történetére is, ismerkedj meg Emesével Szardíniáról, Nikivel Veronából, Tündével Piemontból, és Vikivel szintén Toszkánából

(Visited 3 159 times, 60 visits today)

Következik