A kereszténység legrejtélyesebb emléke: a torinói lepel

Alsós voltam emlékszem, amikor nagyon menőnek számított az “Amire nincs magyarázat” című könyv, ami misztikus események, megmagyarázhatatlan jelenségeket elemzett meglehetősen felszínesen. Ebben a könyvben olvastam előszőr a torinói lepelről, és rettenetesen izgalmasnak találtam -mondjuk Pió atya stigmái jobban megfogtak- de a hatás kedvéért mondjuk azt, hogy már ilyen apró gyermek korom óta vágytam arra, hogy lássam.

Azóta helybejöttem a lepelhez, de nem lehet azt csak olyan könnyen meglesni, általában tízévente teszik kösszemlére, meg akkor , amikor Torinó meglátja a milánói világkiállításban a lehetőséget a turisták elszipkázására. Én pont e jeles esemény alkalmával lestem meg a leplet, a következő lehetőség erre 2020-ban lesz, acsak nem jön közbe valami világrengető esemény. A leplet hagyományosan  a torinói dómban mutatják meg a közönségnek, kötelező az előzetes helyfoglalás, és ajánlatos magunkkal vinni egy kisgyerekes pajtást, mert a babakocsival fast tracken haladhatunk, anélkül meg kb kétórás a sorbanállás. A biztonsági ellenőrzést komolyan veszik, nem érdemes svájci bicskával érkezni, a vizespalacknak is búcsút lehet inteni, de isteni szerencse, hogy az átvilágítás után van mindenféle automata, amiből vásárolhatunk némi frissítőt. Valamiből az egyháznak is meg kell élni ugyebár.

Szóval akkor nézzük csak,hogy mit is nézünk:

A keresztény egyház számára ez a legfontosabb ereklye, Jézus halotti leple, egész tudományág, az ún. szindonológia szerveződött köré, hevesen feszülnek egymásnak az eredetiségét hangoztatók a hamisság mellett érvelőkkel.

Ami bizonyos, hogy először 1353-ban említi , ekkor ajándékozta a leplet Charny Geoffroy Lirey városka templomának azzal, hogy ez volt  a gyolcs, amibe Jézus holttestét tekerték.

Az első teológusok, akiket Geoffroy utódja bízott meg a lepel vizsgálatával nem voltak meggyőződve annak eredetiségéről, arra hivatkozással, hogy az evangélium nem beszél róla, ráadásul a vizsgálatok alatt egy festő azt terjesztette, hogy ő maga készítette. Más források szerint egyáltalán nem is folytak elemzések, lényeg az, hogy már ekkoriban sem volt tiszta semmi a lepel körül.

1390-ben VII. Kelem pápa engedélyezte a lepel kiállítását, és azt nyilatkozza, hogy az csak egy festmény. Az 1400-as évek elején, a francia-burgundiai háború alatt elmenekíttik Lireyből, ahová aztán soha nem kerül vissza, viszont akkori tualjdonosa, Charny Margit végigturnézza vele Európát, és 1453-ban eladja a Savoyai-családnak. Cserébe ezért kiátkozás volt a jutalma. A Savoyaiak fővárosukban, Chambéryben őrizték tovább, ahol 1502-ben még egy kápolnát is emeltek neki, ami sajnos 1532-ben lángra kapott. Ez a baleset nem múlt el nyomtalanul, a leplen tisztán kivehetők ez égés nyomai.

 

1562-től Torinó lesz a Savoyai-család székhelye, költözik velük a lepel is 1578-ban, és innentől kezdve rövidebb megszakításokkal ( az utolsó ilyen a II. világháború alatt egy hétéves periódus, amikor Campaniaban a Montevergine szentélyében rejtették el)  folyamatosan Torinóban marad  a számára épített kápolnában, amelyet a Dóm és a Királyi Palota közé emeltek.

Az 1898-as kiállításakor Secondo Pia, torinói ügyvéd engedélyt kap a királytól, hogy lefényképezze a leplet. Két felvételt készít róla, és az előhívás pillanatában váratlan felfedezést tesz: a leplen található kép a fotónegatívon pozitívként jelenik meg, ami annyit jelent, hogy az eredeti kép valójában egy negatív. Ekkor indul be igazána tudomány, folyamatos tanulmányok, vizsgálatok következnek, és a mai napig nem került pont az i-re,

1983-ban meghal II. Umberto , Olaszország utolsó királya, aki végrendeletében úgy rendelkezik, hogy a leplet II. János Pál pápára hagyja azzal, hogy az soha nem hagyhatja le Torinót, és a város érseke lesz annak őrzője.

1988-ban radiokarbon vizsgálatnak vetik alá, amely a lepel származási idejét 1260 és 1390 közé teszi, amelynek sem az egyház sem e bősz szindonológusok nem örülnek, azóta nem is kutatható a lepel.

A lepel 411 cm hosszú, 110 cm széles,kézzel szőtt lenből készült,tisztán kivehető rajta egy kb. 183 cm magas, hosszúhajú, szakállas férfi alakja előlről és hátulról is. Az alak csak egy bizonyos távolságról (2-3 méter) látható, ha ennél közelebb megyünk hozzá, egybefolyik az anyaggal.

Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a lepel AB csoportú vérnyomokat tartalmaz. Olyan polleneket találtak rajta, amelyek Anatóliára, Palesztínára, sőt hat faj kizárólag Jeruzsálem környékére jellemző.

Kapcsolódó üzletág

A lepellel kapcsolatos legizgalmasabb elmélet azonban az, amely szerint azon nem Jézus, hanem Leonardo da Vinci arca köszön vissza. Ő volt az egyetlen, aki a középkorban már megfelelő optikai ismeretekkel rendelkezhetett  a lepel negatív képének megalkotásához, Köztudott, hogy Leonardo mennyire ellene volt a keresztény egyház képmutatásának. Tökéletesn illeszkedne ebbe a képbe az, hogy az egyháznak mutatott fricskaként saját magát ábrázolja istenként a leplen. Az meg különösen mókás, hogy 2015-ben, a lepel legutóbbi bemutatásának ideje alatt,  a torinói Dómtól pár perces sétára Leonardo önarcképét is kiállították. Torinóba persze nem csak  torinói lepel kiállításai alkalmával érdemes jönni, de ha úgy adódik, 2020-ban ez lehet a hab a tortánkon.

(Visited 222 times, 1 visits today)

Olvasd el ezt ist!

Következik