Smaragdpart és mirtuszlikőr: Szardínia magyar szószólója

Petrei Emese szintén azok közé a magyar nők közé tartozik, akiknek sikerült valamit felépíteniük Olaszországban. Emese neve, illetve vállakozása a Sardynia Travel nem ismeretlen a Szardíniára utazó,oda készülő magyarok előtt, hiszen évek óta várja ide a magyar látogatókat, dolgozik azon, hogy minél többen, minél jobban ismerhessék meg ezt a meseszép szigetet. 

Ugyanúgy, mint Garda Nikivel, Veled is Toszkána Vikin keresztül ismerkedtem meg, sőt olyan szerencsém is van, hogy már kalauzolhattak is egy kicsit Torinóban.Te is, mint a legtöbb Olaszországban élő magyar nő, a szerelem szárnyán repültél egészen Szardíniáig még a 90-es években. Én középiskolás koromban -1996-ban- részt vettem egy szardíniai csereúton, pont egy cagliari gimnáziummal. Akkor gyakorlatilag két napig tartott az utazás. Hogyan lehetett a fapadosok, a Skype, sőt az email térhódítása előtt áthidalni egy ekkora távolságot egy párkapcsolatban? Egyáltalán hol ismerkedtél meg a férjeddel?  

Otthon nyelvtanárként, idegenvezetőként dolgoztam, így kerültem 1991. nyarán Szardíniára és sikerült itt töltenem egy teljes szezont. Véletlenül „botlottunk egymásba” Giancarlóval egy közös baráti társaságnak köszönhetően. Eleinte csak szimpatizáltunk egymással, és a szezon végén én visszautaztam Magyarországra, folytatva korábbi munkámat. Aztán szilveszter előtt néhány nappal megcsörrent a telefon, ő hívott, hogy jön Budapestre és szeretne velem ünnepelni. Autóval és komppal kelt át a tengeren, majd az Alpokon a mínusz fokokban. Látva ezt az áldozatvállalását megértettem, hogy itt most valami elkezdődött. Aztán 4 évig utaztunk ide-oda,majd 1995-ben házasságot kötöttünk. Mediterrán emberként ő nehezen szokta volna meg a magyarországi klímát, igy nekem kellett meghozni a nehéz döntést, hogy Szardíniára költözzek. Megjegyzem, én otthon is nagyon jól éreztem magam, szerettem a munkámat és sok kedves kollégát, barátot, ismerőst kellett magam után hagynom.

Hogy kerültél a turizmus világába? Könnyedén adta magát vagy –ismerve az olaszországi munkaerőpiaci helyzetet- kényszerből indult?

Már otthon is dolgoztam a turizmusban egyetemi diákéveim óta ,volt hivatalos idegenvezetői engedélyem is. Nyelvszakos diákként több nyaramat az Egri Várban töltöttem, de kalauzoltam orosz és olasz csoportokat is az országban, ezzel tudtam egy kis plusz jövedelemhez jutni. Öt évig dolgoztam egy középiskolában, majd nyelviskolákban, és ebből a helyzetből csöppentem ide Szardíniára. Akkoriban még nem jártak ide magyar turisták, nem ismerték jól ezt a desztinációt, így belevetettem magam a munkába. Rengeteg anyagot fordítottam le, brossúrákat szerkesztettem és vittem magammal a budapesti Utazás Kiállításokra. Közben beiratkoztam itt Cagliariban is újra az egyetemre, Kultúrális Tour Operátor szakra és ezáltal hivatalos idegenvezetői engedélyt is kaptam. Mindezt férj és kisgyerek mellett. Így utólag belegondolva egyáltalán nem volt könnyű az újrakezdés, de hittem abban amit csinálok, és ez rengeteg erőt adott.

Szardínia csodálatosan szép , de mégiscsak egy sziget. Könnyen hozzá lehet szokni ahhoz, hogy akármerre indulsz autóval egyszercsak véget ér az út? Zárkózott emberek a szárdok?

A szigetlétnek van jó és rossz oldala is, főleg egy olyan embernek, aki nem itt született és megszokta, hogy bárhová könnyen eljut szárazföldi úton, akár egyik országból a másikba is. Mi elég gyakran felkerekedünk és kimegyünk a szigetről, szenvedélyes utazók vagyunk. Miután szétnézünk másutt, már visszajönni is jó ide,  és jobban értékeljük a remek klímát, a kedves embereket, a csodálatos környezetet, és , hogy béke és nyugalom vár itt minket melyek a mai világban nem kevés értéknek számítanak.

A szárd emberekről valóban az hírlik, hogy zárkózottak és bizalmatlanok, de ez csak a látszat. Miután megismernek és látják, hogy nyílt szívvel és jóindulattal közelítesz feléjük, ők is megnyílnak. Én a munkám révén közelítettem feléjük és sikerült jó kapcsolatokat kiepítenem velük, főleg az idegenforgalmat illetően.

Cagliariban élsz, ami Szardínia székhelye ugyan, de idegenforgalmilag nem a legfontosabb környéke. Mivel csalogatod ide az utazókat?

Cagliari  – ahogy Szardínia egész szigete is – egy dinamikusan fejlődő idegenforgalmi célpont, ahol a turizmus fejlesztése még mindig tart. Talán épp ez a vonzó benne, hogy még nem tartozik a tömegturisztikai célpontok közé, nincsenek körbebetonozva a környék tengerpartjai, a természet romlatlan állapotában élvezhető. A városhoz közel karibi szintű fehérhomokos partszakaszokat találunk, és a közel négyezer eves megalit-kori nuraghe civilizáció is rendkívül különleges titkokat tár fel. Mivel a Földközi–tenger közepén vagyunk, itt különféle kultúrák találkoztak: föníciai, karthágói, római, bizánci emlékeket egyaránt találunk. A szárdok nyelve, hagyományai és gasztronómiája is eltér a félszigeten lakó olaszokétól, ezért aki idelátogat garantáltan egy  különleges élményben lehet resze.

 

Mi hosszas családi kupaktanács után az imádott Puglia és Calabria elvetése után, idén Szardíniára, Porto Torres mellé utazunk. Az olasz férjem még soha nem járt a szigeten, én kétszer, de csak Cagliariban. Mi az, amit feltétlenül meg kell látogatnunk?

Porto Torres a sziget északi reszen található, mely bővelkedik a látnivalókban. A városok közül feltétlenül ajánlom a katalán eredetű Algherót, Castelsardot, Tempio Pausaniat és a Smaragdpart híres, exkluzív üdülőhelyeit, mint Porto Cervo, Porto Rotondo, Baia Sardinia és Cannigione. Ha időtökbe belefér,érdemes meglátogatni a szárd hegyvidéket Orgosolo és Oliena településeivel. Szívből ajánlom  két kis melléksziget meglatogatasat is. A nyugati oldalon fekvő Maddalena-szigetcsoportot Garibaldi Muzeumával Caprera-szigetén, és a  Stintinóval szemben található Asinara-szigetet, mely nekünk magyaroknak különösen érdekes történelmi zarándokhely lehet az I. világháborús magyar hadifoglyok itteni raboskodása miatt. Erről nemrégiben forgattunk egy dokumentumfilmet Margittai Gábor íróval és Major Anita kutatóval Szamár-sziget rabjai címmel, de könyv is megjelent róla Margittai Gábor tollából  Szamár-sziget szellemkatonái címmel. Ha még belefér a programba, akkor, látogassatok el a sziget déli részére is, Cagliariba a fővárosba és a környéken meseszép, korábban már eméített karibi hangulatú fehérhomokos strandokra is.

Garibaldi dédunokájával Caprera szigetén

 

Imádjuk a hasunkat,és szeretjük  a jó bort,  mindenhol elmerülünk a gasztonómia legmélyeb bugyraiban is. Szardínián mi az, amit semmiképpen ne hagyjunk ki?

Szardínia gasztronomiája ízletes, színes, különleges. Mindenképp kóstoljátok meg a szárd sajtokat, borokat, sonkát, kolbászt, a faparázson sütött porceddu-t (szopós malac), a házi készítésű tésztaféléket, mint a malloredus ( szard nokedli), ravioli, culungionis és a tarhonyához hasonlú fregola. A tengerpartokon nagyon finom halakat, rákot, kagylót, osztrigát, homárt lehet enni. Egyik különlegesség a bottarga nevű ikra, melyet már a föníciaiak is ismertek és fogyasztottak négyezer évvel ezelőtt . Kostoljátok meg a mandula-, túró-, füge- ,narancs – és mézes alapú szárd édességeket (dolci sardi), a sebadas nevű specialitást, mely egy nagyméretű, sajttal töltött kerek ravioli kisütve, keserűmézzel leöntve. Mindenképp igyatok hozzá kísérőnek  mirtuszlikőrt (mirto) mely egy itteni híres specialitás.

A lányoddal már személyesen is találkoztam. Elképesztően jól beszél magyarul – az én szívemnek ez minidg nagyon kedves dolog, az én gyerekemmel is ez a cél- dolgoztatok érte sokat vagy természetesen jött?

Örülök, hogy erre is rákérdezel, mert nem könnyű megtartani egy félig magyar gyermekben a magyar identitástudatot. Én születése óta fontosnak tartottam, hogy magyarul is megtanuljon, ezért mindig magyarul beszéltem hozzá. Sokat köszönhetünk a magyar nagymamának is, aki 16 éven át minden nyáron kijött hozzánk több hónapra és nagyon sokat foglalkozott vele: meséket, mondókákat tanított neki amíg én dolgoztam a szezonokban. Volt otthon nyári kézművestáborokban a Dunakanyarban és a Balatonon magyar gyerekekkel együtt. Amikor csak tudunk, hazamegyünk és otthon is rendszeresen járjuk az országot, múzeumokat, parkokat, városokat. Büszkén mondhatom, hogy a lányom imádja Magyarországot és missziójának tekinti, hogy itt, Szardínián is megismertesse a helyiekkel, jelenleg egyetemista társaival, itt tanuló Erasmus-hallgatókkal.Többen el is jöttek Magyarországra, és már ő kalauzolja őket önállóan az országban.

Az utánpótlás: Emese a lányával

Hol nyaral az, akinek az a hivatása, hogy mások utazását tegye felejthetetlenné?

Májustól-októberig általában tele vagyok munkával, így télen és tavasszal tudunk kimozdulni. Az év végi ünnepekre szoktunk hazamenni, hiszen a Karácsony az otthon mindig meghittebb, mint itt. Mivel lányom is nyelveket tanul kicsi kora óta, sokszor elviszem egy-egy európai fővárosba néhány napra, voltunk már Londonban, Párizsban, Amszterdamban, Dublinban, idén Belgiumban ,de előszeretettel  járjuk Olaszországot is, voltunk szinte mindenhol Ligúria és Calabria kivételével. Idén Húsvétkor Portugáliát fogjuk körbejárni bérelt autóval.

Köszönöm, Emese, remélem, hogy hamarosan ismért találkozunk egy pohár bicerin vagy egy mirto mellett!

 

 

 

 

 

(Visited 2 403 times, 1 visits today)

Olvasd el ezt ist!

Következik