A karnevál időszaka a húsvét előtti kilencedik vasárnapon kezdődik, úgyhogy Olaszországban indul a tombolás. A mi kedves kisvárosunkban már most vasárnap letudtuk a karneváli forgatagot, ezzel eléggé élen jártunk az országban, a lényeg az, hogy farsang van, kész-passz. Az olaszok imádják a karnevált, mi sem állhat a talján ember szívéhez közelebb, mint a maskarába bújás, zene, tánc és felvonulás. Minden egyes településnek megvan a saját hagyománya, akármerre is járunk ebben az időszakban a Csizmában, biztos, hogy belebotlunk egy fülsiketítő technozenével kísért kocsikkal vonuló forgatagba. Az úttesteket ellepik a konfettik, a gyerekek pedig boldogan szaladgálnak a kocsikról dobált cukorkákért.
A leghíresebb természetesen a velencei, nem véletlen, hiszen Velence városa páratlan díszlet egy beöltözős mókához, bár itt kevéssé őrült, annál inkább sikkes a buli, és nem ajánlott azoknak, akik nehezen viselik a tömeget. A helyiek pompás jelmezekben és kifejezéstelen maszkokban sétálnak fel-alá,és szívesen pózolnak az idelátogatók előtt. A velenceiektől nem áll távol ez a színpadias pávázás, a 18. századra például annyira megkedvelték a maszkviselést, hogy nem csupán karneválkor, hanem minden ünnepi alkalommal felöltötték, úgyhogy a város gyakorlatilag folyamatosan egy álarcos forgatag volt. A karnevált Napóleon betiltotta, majd csak később, az osztrákok ideje alatt éledt fel, de korántsem a régi fényében. Az egykori pompáját az 1970-es évek végén nyerte vissza, és azóta is maradt remekbeszabott mesevilág. A 2019-es velencei karnevál részleteiről itt olvashattok hosszabban.
Viareggio (Toszkána) karneválja 1873-ban született, amikor a város gazdagabb polgárai jelmezbe öltözve vonultak fel az egyre magasabb adók ellen tiltakozva. Ez annyira megtetszett nekik (ugye tudjuk, hogy a sztrájknak, meg a tüntetéseknek külön művészete van errefelé), hogy minden évben farsang idején megismételték egyre látványosabb elemekkel tarkítva. A karnevál legfőbb attrakciói papírmaséból épített, vicces jeleneteket ábrázoló (gyakran aktualitásokat, politikusokat jelenítenek meg) díszleteket felvonultató, ún. „allegórikus” kocsik, melyet jelmezesek kísérnek végig a város főútvonalain. A karnevál idején a város terein, kisebb utcácskáiban tánc, zene, kirakodóvásár vár ránk.
Az ivreai (Piemonte) karnevál egy ifjú hölgy, Violetta a város gonosz zsarnoka elleni lázadását idézi vissza, amelyhez a teljes lakosság csatlakozott. A felkelésnek állít emléket minden évben a „Battaglia delle Arance”, a narancsviadal, amikor az ünneplők narancsokkal igyekeznek célba találni egymást. Állítólag közel 400 tonnányi naranccsal támadnak. Ilyenkor a kocsikról dobálók személyesítik meg az elnyomókat, a gyalogos tömeg pedig a felkelőket. A móka nem veszélytelen, ezért a résztvevők védőálarcot viselnek, a látogatóknak pedig piros sapka viselését javasolják, így elvileg nem leshetnek célpontok. Elvileg, mert gyakorlatilag tavaly az én piros sapkás kollégáim is kék-zöld foltokkal jöttek be dolgozni a karnevál másnapján. Az eseményt egy zsűri figyeli, és a csata végén díjakat oszt a legjobban teljesítő kocsik, illetve a gyalogos „egységek” között. Idén február 11-re esik a narancsviadal, amelyet veszélyessége miatt nem ért tisztes távolról, foglalt helyról figyelni. Jegyek rendelhetők itt. Ivreába egyébként is érdemes ellátogatni, hiszen 2018. óta egyike Olaszország világörökségi helyszíneinek.
Szardínia sem maradhat ki a karneváli őrületből. A mamoiadai karnevál nekem különösen tetszik, mert az itteni felvonulók, a „Mamuthones” nagyon emlékeztetnek a mi busóinkra. A karnevál egyébként is a szárd folklór egyik legjelentősebb eseménye. Eredete kérdőjeles, egyik lehetséges variáció szerint a helyi pásztorok szaracénok felett aratott győzelmét idézi, A Mamuthonesek kifordított szőrmekabátot viselnek, arcukat fából faragott fekete maszk fedi, mellkasukra és hátukra kolompokat erősítenek, így felvonulásukkor zeng az egész város. Délután indulnak és késő estig menetelnek, útközben meg-megállva egy pohár borra, vagy más finomságra, amit a helyiek ajánlanak nekik. Más érdekességek a szárd karneváli vigasságokról itt olvashatók.
Ha Dél-Olaszország leghíresebb karneválját céloznánk meg,akkor Pugliáig kell utaznunk a putignanoi mulatságra, amely egyben az egyik legrégebbi karnevál is. Pugliát egyébként is imádjuk, a karneváli hacacáré csak még egy ok az utazásra. Az itteni karnevál története még 1394-ben kezdődött. Eredetileg a szőlőoltási munkálatok befejezését ünnepelték tánccal mókával és kacagással a parasztok, majd a fasizmus idején fejlődött ez hagyományos ünnep komolyabb, polgáriasabb karnevállá. Ekkor kezdődött a kocsik felvonulása, a parádé, amely kihagyhatatlan programmá teszi a környéken járók számára.
Ami pedig egősz Olaszországot egyesíti a karneváli időszakban, az a chiacchiere, azaz a csörögefánk. Mi már feltankoltunk belőle.