Reggelire vajaskenyér? Cappuccino délután? Felejtsd el!

Az olasz reggeli egy rítus, hiszen az olaszoknak általában fontosak az étkezések, szeretik megadni a módját, nem jellemző, hogy étkezéseken  kívül, kutyafuttában nassolnának (olyannyira, hogy nem is találunk nyitva éttermet délután három és este hét között), ez alól a napindító falatok sem kivételek.
 Naná, hogy a reggelinek is fontos szerepe van, és egy külön intézménye is: ‘a reggeli a bárban’ (colazione al bar), mert ugye mégsem mindegy, hogy miként  karburálunk, mielőtt belevetnénk magunkat a munkanapba. Ami aranyszabály, hogy az olasz reggeli csak és kizárólag édes. Már nekem sem jutna eszembe bedobni egy kolbászos  rántottát, de amikor hazautazom végtelen örömöt jelent egy párizsis zsemle zacskós kakaóval.

Mindenkinek megvan a kedvenc bárja, a törzshelye, ahova reggel munka előtt berohan, a pultos kedvesen üdvözli, és már készíti a szokásos cappuccinót, kávét, macchiatót stb., mellé pedig a kedvenc  cornettót (a croissant olasz megfelelőjét). Apropó, ha Olaszországban cappuccinóra vágyunk, azt reggel rendeljük, mert ha ez délután jutna eszünkbe, a rendeléssel a személyzetnek komoly traumát okozhatunk, és azt ugye senki sem szeretné, ha úgy bánnának vele, mint egy ufóval. Cappuccino szigorúan csak 12 óra előtt  iható. Nincs mese. (Itt találhattok bővebb útmutatót az olasz szokásokhoz).

IMG2223

A reggeli péksütiknek is kismillió fajtája van persze, de a cornetto a klasszikus, lehet üres, csokival, vaníliás krémmel, lekvárral vagy pisztáciával töltött. Szaladgálós hétköznapokon a reggeli szertartás  legfeljebb tíz percet vesz igénybe a pultnál, és az ember már rohan is az irodába, a lustálkodós időszakban mondjuk kicsit többet, szépen asztalnál csipegetve.

Èn imádom a bárokat, teljesen megrészegít a frissen főzött kávé illata, a kiskanalak csörömpölése a csészék oldalán, szeretem nézni az embereket, amint gyorsan felhörpölik a reggeli tejhabost, közben megbeszélik  a baristával  a napi híreket, majd továbbállnak. Annyira tetszett nekem mindig is a bárok hangulata, hogy régebben, amikor még csak vissza-visszatérő vendég voltam errefelé,  első dolgom mindig az volt, hogy belépjek egybe, és amikor jól beszívtam az összetéveszthetetlen illatot, tudtam, hogy “megérkeztem”.

Olyan ez a reggeli közösség, mint egy kis család, a reggeli pedig egy rítus, amiről nem szívesen mondanak le az olaszok. Egy csészényi idő, amit magunknak szentelünk, aztán gyorsan fejes a mókuskerékbe. Ez olyannyira igaz, hogy amikor elkezdődött az Olaszországot eléggé megtépázó pénzügyi válság, egyes gazdasági lapok elemzéseiknél azt is mutatóként vették figyelembe, hogy  mennyire esett vissza  a bárban elfogyasztott reggelik száma (jelentősen egyébként).

(Visited 496 times, 1 visits today)

Olvasd el ezt ist!

Következik